Ötödik fejezet.-Várakozás.

Most az egyszer,és talán az epilógusnál fogok előre írni ide egy kis szöveget,de ez egy fontos nap,legalábbis nekem. Ma van az egyik legjobb barátnőm névnapja Esztinek. Nagyon sok mindent köszönhetek neki ,és örökké hálás leszek neki ezekért a dolgokért. Lassan tizenkét éve ismerjük a másikat,és vagyunk ott egymásnak. :) Köszönöm neki,hogy segített kipofozni a blogot.. és még sok-sok mindent köszönhetnék neki ,de nem akarok kisregényt írni,bár róla megérné...:) Tehát még egyszer : Nagyon köszönöm hogy vagy nekem Eszti.:)

 Ui. :Bocsi a sok szóismétlésért .:))

Ötödik fejezet.

Várakozás.

Egy kezdet,egy végzet,minden elkezdődik és befejeződik valahol,de van hogy te döntesz arról hogy mikor érjen véget,vagy kezdődjön el.

Papírokkal a kezünkben heverésztük a kanapén,majd lassan kezdtük értelmezni az ügyben forgó személy hollétét,illetve eddigi életét.

-         Tudod Mia én rosszat sejtek ezzel az alakkal kapcsolatban. – Nézett rám rosszallóan Zayn,majd felállt és kiment a konyhába. A telefonjával a kezében tért vissza, és leült mellém.

-         Felhívom az egyik ismerősömet,hogy szervezzen le nekünk egy találkozót ezzel az alakkal.  –Ismertette velem szándékát.

-         Figyelj Zayn,szerintem nekem kéne beszélnem vele. Ki tudja ? A végén lehet könnyebb lesz a bejutás mint ahogy ezt eddig gondoltuk. –Próbáltam hazudni neki ,és saját magamnak is,hiszen én is jól tudtam kivel van dolgunk. Egy olyan emberrel aki nem fél embert ölni , és akár a végsőkig is elmegy a cél érdekében. Én sem gondolhattam komolyan,hogy majd felhívom azzal az ürüggyel,hogy „ Helló! Szeretnék találkozni veled,mivel minden infót ki kell belőled csikarnom.”  hülyeség volt,és ezt jól tudtam,de mégis elvettem a telefont és tárcsáztam a számot.

-         Igen? –szólt bele egy számomra ismeretlen hang.

-         Harry Styles-al akarok beszélni. –Próbáltam bátorságot tükrözni a hangomból.

-         Ki keresi ? – jött a következő kérdés.

-         Az nem érdekes. Fontos üggyel kapcsolatban szeretnék vele beszélni,adja át neki a telefont. – mondtam a férfinek tűnő hang gazdájának.

Pár másodperces szünet következett. Ránéztem Zayn-re aki gondterhelt arccal nézett rám. Próbáltam mosoly félét varázsolni magamra, hogy egy kicsit megnyugtassam, de az valahogy nem sikerült.

            Lépteket hallottam, majd valaki beleszólt a telefonba.

-         Kivel beszélek? – kérdezte gondolatom szerint Harry.

-         Nem lényeges. Szeretnék önnel találkozni. Fontos lenne, mint önnek úgy nekem is.

-         Rendben,de semmi trükk. Egyedül jöjjön, ha bárkit észreveszek,hogy követi magát,azonnal megöletem önt ,és azt is aki maga után leskelődik.

-         Megegyeztünk. Hol találkozzunk? – Vettettem neki oda egy kérdést.

-         Ismeri azt a bárt a Pack’s előtt ?

-         Igen.

-         Ott találkozzunk holnap este fél kilenckor.  Ne késsen. –Mondta majd, egyszerre bontottuk a vonalat.

Rá pillantottam Zayn-re aki a beszélgetés alatt folyamatosan engem figyelt.

-         Megbeszéltük ,hogy holnap találkozunk . – ismertettem a tényeket.

-         Elkísérlek. – jelentette ki.

-         Nem. – mondtam határozottan. – Megmondta ,hogy senki se jöjjen el velem különben.. – elcsuklott egy pillanatra a hangom ,de mély lélegzetet vettem és folytattam. – különben megölet mind a kettőnket.

Zayn egy pillanatig elidőzött rajtam. Borzongás futott végig a testemen ,ahogy láttam mogyoróbarna szemeit. Megnyaltam a számat ,és mielőtt belekerültem volna egy olyan szituációba,amit félre lehet érteni felálltam. Elindultam a konyha irányába,ám fél úton visszarántottak.

-         Ugye tudod hogy nem hagyom,hogy bajod essen ? –kérdezte,és még mindig a szememet pásztázta.

-         Tudom. –nyögtem ki nehezen a választ ,majd elindultam kitűzött célom felé.

A mosogató elé álltam és elkezdtem elmosogatni magunk után. Épp egy csészét törölgetem,amikor a mosószer miatt kicsúszott a kezemből a teáscsésze és ripityára tört a kezeim között. Próbáltam összeszedni,de az lett a vége,hogy megvágtam a kezem,méghozzá elég mélyen ahhoz ,hogy elkezdjen folyni a vér.

Zayn pattant mellém a ricsajt hallva,és amikor meglátta a kezem elkezdett szörnyülködni.

-         Ajj Mia gyere ide. - Húzott magához és szemügyre vette a kezem.

-         Nem vészes. – próbáltam eltusolni az ügyet,kevés sikerrel,mivel  már a gyógyszeres doboz után kutatott.

Kivette a kötszert és gondosan elkezdte bekötni a sebem,ami iszonyatosan hasogatott. Felszisszentem az anyagtól a bőrömön ,majd próbáltam visszafogni a bennem egyre erősebben feltörekvő sikolyokat.

Az utolsó réteget tekerte a kezemre ,én viszont még ugyanúgy szenvedtem.

-         Gyere feküdj le,holnap kemény napunk lesz. – Fogta meg az épségben lévő karomat és indultunk el gondolataim szerint a hálószobája felé. Beléptünk a szobába,majd leültetett az ágyra.

-         Figyelj én kint alszok a kanapén. A fürdő ott van- mutatott a szoba bal oldalán lévő ajtóra. - Ha szükséged van valamire csak szólj nyugodtan. -

Azzal megfordult ,és elindult az ajtó felé. Hírtelen fellángolásból utána kiáltottam.

-         Zayn. – szóltam utána. - Nem aludnál itt velem ? –kérdeztem meg félénken, gyenge pírrel az arcomon. 

Negyedik fejezet.-Menekülés

Negyedik fejezet.

Menekülés.

Van hogy nem minden megy a megfelelő irányba de fel kell fedeznünk mindenben azt a csodát ami segíthet.

Life.

Elrángattam Zayn-t a hátsó bejáratig ,majd becsaptam magunk mögött az ajtót.

-Ki volt az az alak?-Kérdezte meg ,a bennem is kavargó kérdést.

-Nem tudom ,de nem akarom hogy bármi is kiszivárogjon erről az ügyről. Sok mindent látok benne. Nem hiszem ,hogy egy kis pitiáner megcsalásról van szó,amiről kép kell,hanem valami sokkal rosszabbról. Hiszen akkor nem engem bíznának vele,plusz a főnök is mondta hogy be kellene épülnöm,ami valljuk be nem lesz egyszerű. –Mondtam ki a bennem lappangó gondolatmenetet.

Zayn nem szólalt meg ,de tudtam hogy ő is egyet ért velem. Ő is tudta hogy ezzel az üggyel meg fog gyűlni a bajunk. Tisztában volt azzal ,hogy a célpont piszkosabb ügyekben van benne,és tudta jól mit teszek kockára ezzel az üggyel, de nem mondta ki.

Halál. Ez történhet velem ha nem csinálok valamit jól,és hibázok. Száz százalékig biztos vagyok benne ,hogy ez a sors várna rám.

Lesétáltunk a dombon amit az ajtón kívül találtunk. Folyamatosan hátra , hátra pillantottam ,hogy meggyőződjek róla nincs-e valaki a nyomunkban,de nem volt. Elértünk a kereszteződésig és megálltunk.

-Figyelj Zayn. Nem akarlak olyan ügybe belerángatni amihez jelenleg semmi közöd sincs. Szóval ha akarsz most azonnal kiléphetsz ebből az egészből. Nem foglak olyan helyekre elrángatni ahol veszélyben lehetsz. Nem akarom hogy bajon essed miattam. Valahogy majd csak beépülök abba a nyomorult társaságba.

Zayn csendben figyelt engem ,arca meglágyult a szavaimtól  amik azt tanúsították hogy féltem.

Megfogta kezem és magához húzott ,majd szorosan megölelt. Odabújtam hozzá és viszonoztam ölelését ,miközben beszívtam kellemes illatát.

Eltelt pár másodperc majd lassan elhúzódtunk egymástól.

-Csak hogy tudd Mia, és soha nem foglak magadra hagyni. És ezt soha ne kérd tőlem. Nem tudlak ,és nem is akarlak egyedül hagyni. Tudod jól hogy a világon te vagy nekem a legfontosabb, ne kérd azt hogy hagyjalak egyedül,mert nem teszem.

Elmosolyodtam azon a gondolaton hogy ő is ennyire félt, és ennyire nem akarja hogy egyedül vágja bele ebbe az egészbe.

-Köszönöm.-Néztem hálásan a szemébe.

-Gyere menjünk innen.- Fordult meg majd amilyen gyorsan csak tudott elkezdett húzni maga után. Egy számomra ismeretlen házhoz értünk ,ahol egy lépcső várt ránk ,hogy megmásszuk. Felmentünk a második emeletre és beléptünk a 15. számmal ellátott szobába.

-Ugye itt laksz most?-Intéztem felé a logikus kérdést.

-Igen.Ez most az otthonom.

-Mióta élsz itt?

-Körülbelül két hete szóval..

-…szóval pár nap és máshová fogsz költözni .-Fejeztem be helyette a gondolatmenetét,mivel tudtam mivel jár a munkánk. Minden hónapban más lakásba paterolnak át minket. Elmondásuk szerint a mi biztonságunk érdekében,de én tudom ,hogy csak azért van ez a felhajtás ,hogy az adott ügyön dolgozó személy ne adhasson meg pontos címet bárkinek is a hollétéről kapcsolatban.

-Pontosan. –Helyeselt Zayn.-Gyere igyunk meg egy kávét és kezdjük el kirakni a kirakó darabjait.

Megindultam utána és beléptünk a konyhába.

Kitöltöttük két bögrébe a megfelelő adagokat,megízesítettük, és kimentünk a nappaliba. Leültem a kanapéra kezemben a dossziéval,majd Zayn vágódott le mellém, és kényelmesen elhelyezkedett.

-Vágjunk bele.-Adtam meg a kezdőlökést.

Life. 

Köszönöm annak a névtelen személynek aki hozzászólt az előző részhez. Remélem egyre több hozzászólást fogok látni a fejezetek alatt. 

Egy közérdekű közleményt is elmondanék ami arról szól,hogy eddig ugyebár heti két-három rész volt. Most már csak egy-kettő lesz. Az év végi hajtást hoznám fel indoknak,akit érdekelne,de amint tudok változtatni fogok rajta ,és visszaállok 2-3 fejezetre.:))

Harmadik fejezet.-Taktika

Harmadik fejezet

Taktika:

Sok dolog lehet a háttérben de valahogy a sors mindig úgy cselekszik hogy ezek egy bizonyos idő után előbukkanjanak a végtelen sötétségből.

Life.

Reggel van. Életem legnehezebb feladatát kaptam kézhez. Be kell épülnöm egy olyan szervezetbe amiről fogalmam sincs mit csinál. Ki kell derítenem az igazságot. A megérzésem azt súgja ,hogy azért nem árultak el többet nekem az ügyről mert még ők sem tudják mi folyik a háttérben. 

Elővettem a telefonomat és tárcsáztam a számot.

-Igen? –szólt bele az informátoromnak mondható személy.

-Szia. Itt Mia. Találkoznunk kellene a szokásos helyen, a szokásos időben. Kellene egy kis segítség.-Tértem a lényegre.

-Rendben.-Mondta, majd egyszerre tettük le a telefont.

Elkezdem elkészülni és lassacskán indultam is a bevált helyünkre. Egy elhagyatott kis éterembe szoktunk járni. Itt senki sem figyelhet meg minket,mivel olyan a helyiség elhelyezkedése,és berendezése, hogy mindenhova ellátunk ,így azt is látjuk ha figyelnek minket.

Betértem az ismert utcába és megpillantottam az éttermet.

Beléptem a helyiségbe és intettem a pultosnak ,hogy a szokásosat kérem.

Leültem a helyünkre és vártam. Mindig egy kicsit hamarabb jövök hogy terepszemlét tartsak. Nem voltak sokan az étteremben ,csak pár fiatal volt akik szokásukhoz híven tomboltak péntek este. Elfordultam tőlük és már meg is hozták a grill csirkemellemet és hozzá a narancslevet.

Megköszöntem és elkezdtem enni. Egy alak lépett mellém ,de rögtön megismertem a termetéről és félreismerhetetlen  parfümjéről.

-Szia Zayn. -Köszöntöttem régi barátomat.

-Szia Mia.Látom nem vártál meg.-Jegyezte meg kedvesen ,azt hogy én már elkezdtem enni.

-Ugye tudod hogy ez csak azért van hogy fenntartsuk a látszatot azokkal szemben akik azt hiszik hogy enni jöttünk ide?-Kérdeztem vissza.

-Tudom.Csak néha olyan jó lenne átlagos 19 évesnek lenni.- Felelte szomorúan

-Héé Zayn fel a fejjel,egyszer véget fogok ennek az egésznek vetni ,és ha sikerül akkor elviszlek magammal innen ,erről a borzalmas helyről.

Felkapta a fejét de láttam rajta ,hogy tudja ,ennek a valószínűsége nagyon csekély.

Felálltam odasétáltam hozzá és szorosan megöleltem. Tudtam hogy nem lenne szabad és kizárólagos munkakapcsolat lehetne közöttünk, de Zayn más ember mint akikkel eddig dolgoztam. Figyelmes, és néha próbálja elterelni a figyelmemet a borzalmas valóságról. Már csak ezért is hálás vagyok neki mert tudja nem könnyű 18 évesen egy olyan embernek dolgozni aki nyomoztat mások után és velük végezteti el a piszkos munkát.  Zayn megértett és segített nekem. Nem hagyott belemerülni az olyan gondolatokba mint például az öngyilkosság. Mindig kirángatott a fojtogató sötétségből és nem hagyott magamba zuhanni. Az életemet adnám érte.

-Nos térjünk a lényegre.-szólaltam meg elmélyült gondolataimból, és ültem vissza a helyemre.

-Kiről lenne szó?-Kérdezte meg a legfontosabb kérdést.

-Harry.Harry Styles.

-Oké ráállok az ügyre. Estére összeszedek néhány infót róla. Amint meglesz hívlak.

Állt fel az asztaltól,és elindult az ajtó felé. Utána fordultam és láttam hogy figyelnek minket. Elkaptam Zayn csuklóját és húzni kezdtem.

Life.

Második fejezet.-Keserű magány.

Második rész

 Keserű Magány.:

Vannak pillanatok az életben amikor már nem hiszünk semmiben, ilyenkor álljunk meg egy percre és gondolkozzunk el a dolgokon lehet hogy nem változtat semmin ,de lehet hogy igen.

Life.

Amint beléptem lehajtottam a fejem. Csak külön engedély megkapása esetén pillanthatom meg a főnököt. Ez most sem történt másképp.

-Mrs. Black , kisasszony kérem foglaljon helyet.- Intett az imént említett tárgy felé.

Megindultam a szék irányába majd leültem rá.

-Uram kész lettem a megbízatással. Mi a következő feladat? – Megszokott kérdésemet tettem fel,amit minden ügy elvégzése után szoktam.

-Miután ilyen szépen teljesít vállalatunknál ,egy különleges feladatot szántam magának.-Egy pillanatra abbahagyta és elővett egy dossziét.-Erről a személyről lenne szó.- Mutatott rá a képen látható alakra.-Nem csak egy szimpla lebuktatásról lenne szó.Több ember dolgozik neki.Szeretném ha beépülne és úgy derítené ki az ügy részleteinek minden egyes apró pontját.

Meglepődtem azon hogy be kellene épülnöm ehhez az alakhoz.Biztos vagyok benne hogy több van a háttérben mint amit nekem elmond róla. De ellent nem mondhatok,muszáj elfogadnom az ügyet hogy egyszer…egyszer talán kijussak innen.

-Vállalom.-Böktem ki a kigondolt választ.

-Bízok önben Miss. Black. Remélem nem okoz nekem csalódást.-Irányított felém egy enyhe célzást azzal kapcsolatban hogy véghez kell vinnem az ügyet.Különben…bele se merek gondolni, mit tett az elődeimmel.

-Ennyi lett volna.Távozhat.

Felálltam ,majd illedelmesen biccentettem egyet.Az aktát a kezembe vettem és kiindultam a szobából.

Haza mentem ,hogy elolvashassam a nyomozandó személy dossziéját.

Beléptem a házba,majd  kezembe vettem egy csésze kávét és leültem az asztalhoz. Kinyitottam a mappát és olvasni kezdtem.

Név:Harry Edward Styles.

Kor:19 éves.

Született:Anglia.-Aylesbury

Lakhelye:London

Kapcsolat:Egyedülálló

Társadalmi elhelyezkedése:.Felbecsülhetetlen.

…

Nos mint kiderült igencsak tehetős ember. Nehéz lesz a beépülés de nem lehetetlen. Semmi sem lehetetlen.

Bezártam a dossziét és elraktam a fiókba.

Lassan átgondoltam az imént olvasottakat és arra a következtetésre jutottam hogy nem szimpla sikkasztásról vagy más pitiáner dologról van szó.Több van a háttérben.Sokkal több.

Felálltam a széktől ,és elmentem fürödni. Letusoltam és bebújtam az ágyba.

Holnap kemény nap vár rám. Szervezni kell egy találkozót a bizonyos Harry Styles-al. 

Első rész.-Lélektelen élet.

Első rész.

Lélektelen élet.:

Az élet kemény. A dolgok nem mindig a saját elképzelésünk szerint haladnak az úton .. de ez így van rendjén , ha fáj is haladni kell tovább mert minden perc számít.

Life.

Mia :

Korán reggel a nap mindig besüt az ablakon. Ma is ezt történt. Kikószálódtam az ágyból és a hideg padlón keresztül indultam el a fürdő irányába. Letusoltam és felöltöztem. Elindultam a főnökségre. Új ügyet sóznak a nyakamba. Tegnap adtam le a korábbi megbízatást,amit sikerrel végeztem el. Ma jön a következő feladat.

Beszálltam a liftbe és beütöttem a megfelelő kombinációt ami elszállít az imént említett helyre. A lift ajtaja kitárul és én megindultam ahhoz az ajtóhoz ahol minden kezdődött. Szörnyű érzések kavarognak bennem. Emlékek törnek elő akárhányszor pillantom meg azt az ajtót.

Visszatekintés.:

-Van egy ajánlatom önnek Miss. Black . Nyomozzon nekünk,és elintézzük hogy ne menjen börtönbe és a gyilkosságot meg nem történté nyilváníttatom .A játékszabály a következő. Nem tűnhet el.. úgyis megtaláljuk bárhova menjen is, nem adhat ki információkat más szervezeteknek,nem léphet kapcsolatba a nyomozott személlyel , és soha nem léphet ki az ügynökségtől.

-Ha az imént említett feltételeket elfogadja akkor nem kell élete hátralévő éveit a rács mögött töltenie. - Mondta szárazon a tényeket az úr akit eddig még soha nem láttam. De vajon honnan tudja a nevemet?Honnan tudja hogy nem vágyom a börtönbe?Honnan tudja azt hogy joggal tettem azt amit tettem és már csak emiatt sem akar börtönbe küldeni?Kérdések sokasága kavargott a fejemben , de egyikre se tudtam a megfelelő választ. Két dologban voltam biztos. Az első:  nem akarok a börtönbe vonulni. A második:Biztos vagyok benne hogy ez az ember minden tud rólam. Tudja mit követtem el ,de  ezeket a tényeket nem kívánta az orromra kötni.

-Rendben.- Erőltettem ki magamból a megfelelő választ. Tudtam mire vállalkozom. De akkor még nem sejtettem mennyire nehéz lesz ellenállni a kísértésnek..

Visszatekintés vége.

Megérkeztem az ajtóhoz,kopogtam kettőt majd egy ’igen’ válasz után benyitottam.

Prológus

Egy történet,mely a nagyvilágban zajlott , egy történet amit nem feledek soha,egy történet mi bennem él míg dobban a szív.

Life.

Mia szemszöge.:

Minden olyan egyszerűnek ígérkezik az életben,de valójában nem az. És erre sajnos nagyon ritkán készülünk fel testileg és lelkileg egyaránt. Van hogy a sors ad és van hogy vesz el tőlünk de olyan nincs hogy minden tökéletes legyen.. a háttérben mindig lappang valami ami a megfelelő pillanatot várja arra hogy előbukkanjon és elrontson mindent. Azt várja hogy jöjjön egy apró jel ami lebuktat ami arra ösztökél hogy ronts. A hiba ami valójában minden emberben megvan nagyon ritkán mutatkozik meg.

Nos mondhatni ez az én szakmám. A háttérben dolgozom és figyelem az embereket. Minden egyes apró részletet. Ahogy esznek,tévéznek,alszanak,és hát igen …. a magánéleti cselekvéseket is. A hibát kerestetik velem minden áldott nap. Azt a helyet próbálják velem megtaláltatni ahol a hiba rejtőzik az emberekben. Minden embernek vannak rossz napjai, minden embernek vannak olyan élményei az életben amiket legszívesebben kitörölne onnan,de nem tudja mivel itt vagyok én. Én aki nyomoz utánuk. Én aki vájkál a múltjukban és ha kell akkor a jelenjükben is.

Átlagos életem volt addig a napig. Fenekestül fel fordult az életem,de erről csak én tehetek. Nem hibáztathatok mást. Szörnyűséget tettem és nincs bocsánat érte. Ez lett a büntetésem. Emberek gyenge pontjait keresem meg és a legváratlanabb pillanatban húzom le róluk az álarcot. Kiképeztek. Nincs lelkem. Elvették azt az egy  tulajdonságot ami átlagosan minden embernek van. Megfosztottak mindentől. Nem tiltakozhattam. Okkal tették amit tettek. Megérdemlem azt amit tesznek velem.

Teljesen titkosan dolgozunk. Az állam nem mer beleszólni az ügyeinkbe mivel tudják jól hogy akkor róluk is lerántanánk a leplet. Van egy megegyezés a főnökségem és az állam emberei között. Ők hagynak miket dolgozni mi cserében nem nyomozunk utánuk. Ez a szövetség arra vonatkozik hogy nem kutakodunk a múltjukban és cserében ők hagynak minket.

Mindenkinek köszönöm aki elolvasta ezt a részt is.Sokszor kezdtem neki ennek a blognak és igen nem jártam sikerrel,de most újult erővel arra készülök hogy befejezzem ezt a blogot amit most elkezdtem...igen már tudom mi lesz a vége.:)) De arra még várnotok kell.:)

Life.