Tizenkettedik fejezet.: Fájdalom

Tizenkettedik fejezet.:

Fájdalom.

Nincs kegyelem, nincs olyan hogy szerelem,az élet kemény, és igenis küzdeni kell.

A tegnapi nap nagyon felkavarta az érzéseimet. Nem gondoltam volna ,hogy egy ilyen beszélgetésbe elegyedek Harry-vel. Igen Harry. A múlt éjjel beleegyeztünk  abba ,hogy tegezzük egymást,ami igencsak nagy erőlelépés ,hiszen akivel eddig hallottam beszélni mindenki magázta. Én viszont már nyugodtan hívhatom Harry-nek.

A mai napra is megbeszéltünk egy találkozót. Saját elméletem szerint arról lehet szó ,hogy költözzek át az ő „házába”- ami valójában egy palota-, és azon belül is a hálószobájába. Annyira nem találom nyomasztónak ezt az egészet hiszen eddig is tisztelettel bánt velem ,és remélem ezután is így tesz majd.

Felkelek az ágyból ,és elindulok letusolni ,egy kicsit elidőzök a hajammal ,de nem húzom az időt, kijövök a fürdőszobából ,és az ízlésemnek megfelelő ruhákba bújok. Lassú léptekkel az ajtót veszem irányba. Kilépek a friss levegőbe ,és nagyot szippantok belőle,majd a kapu felé indulok,ami átvezet a másik „házhoz”.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve ,meggondolom magam,és kisietek az utcára. A legközelebbi telefonfülkéhez megyek ,és tárcsázok.

-          Halló. Kivel beszélek ?- Kérdezi az ismerős hang.

Nem merek beleszólni. A gyomrom remeg. A hideg rázza a testem ,és kapar a torkom. Zayn az ,akivel beszélek.

-         Kérem mondja meg ki az.- szól bele erélyesebben. – Bennem meg összeomlik egy világ,egy olyan világ amit az érzéseim ellen építettem fel.

-         Sajnálom.- ennyit mondok ,és leteszem. 

   Összegörnyedek a földön ,és keserves sírás lesz rajtam úrrá.Minden áldott nap azért imádkozom ,hogy ki tudjon ebből az egész hálózatból lépni,és boldogan élhesse le az életét ,egy másik személlyel ,akit szeret,akivel boldog.Én nem tudom megadni neki azt amire szüksége van. Én nem tudok mellette lenni ,és háziasszonyként viselkedni. Nekem ez az élet jutott ,és én ebbe bele is törődtem. Mégis annyira ,de annyira szeretem ,hogy az már fáj.

Az utcán sose viselkedtünk úgy,mint egy szerelmes pár. Sajnos nem tehettük. Minden ember természetesnek gondolja ,hogy ha valaki szeret valakit ,akkor együtt a helyük a nyilvánosság előtt. Nem mindenkinek adatik meg ez a kiváltság. Nekem biztosan nem. Olyan nagyon fáj ott legbelül,hogy az elviselhetetlen.

Valahogy muszáj összeszednem magam. Nem mehetek így Harry-hez. Nem veheti észre milyen egy lelki roncs vagyok. Nem szabad.

Erőt veszek magamon ,és felállok. Hirtelen megszédülök,de nem törődök vele. Letörlöm a maradék könnycseppeket is az arcomról ,és egy mosolyt erőltetek magamra. Kilépek a fülkéből,és elindulok Harry-hez. Elhaladok egy kisbolt előtt , majd befordulok a keresztezősében. Tovább haladok ,és lassan kifújom a levegőt.

Egy kéz ragad meg hátulról és leszorítja a számat,és a kezemet. Próbálok sikítani ,de sehogy sem megy. El akarom taszítani magamtól a támadómat,és a késemért nyúlni ,de egy kendőt nyom az arcom elé ,és én elkezdem belélegezni az ismeretlen folyadékkal átitatott anyagot. Homályosodik a látásom,és egyre álmosabb leszek,lassan lecsukódik a szemem ,és engem elnyel a sötétség.

Harry szemszöge.:

-         Keressék meg nekem Miss. Black-et ,de most azonnal. Miért nem figyeltek rá jobban ?-hangom emelkedik ,szemem összeszűkül.- Miért kell azzal a hírrel szolgálniuk ,hogy nem tudják hol van?  Ostoba idióták. Tűnjenek a szemem elől,és vissza se térjenek Miss. Black nélkül.-

Ingerülten kezdek járkálni a szobában ,majd ököllel kezdem a  falat ütni. Ritkán vagyok ilyen állapotban,de most minden izom megfeszült bennem ,és muszáj valahogy lenyugtatnom magam.

Mia nem ért ide hozzám időben. Valami történt vele,és én sajnos nem tudom ,hogy mi az. Egyre jobban aggaszt a tudat ,hogy valami baja esett. Nagyon jól tudom ,hogy képes magára vigyázni,de olyan emberek akarnak engem a föld alatt tudni ,hogy bele se merek gondolni mit tehetnek Miával. Az én egyetlen Miámmal.   Furcsa érzéseket táplálok iránta ,amiket még egyetlen egy nő iránt nem éreztem még. Nem fogom engedni ,hogy baja essen ,nem hagyhatom ,hogy bárki egy újjal is hozzáérjen rajtam kívül.

Life.

Nagyon szépen köszönöm a kommentet  Fanirr-tól.Bármilyen visszajelzéstől oda meg -vissza vagyok, szóval nagyon szépen köszönöm. :)) :D

Tizenegyedik fejezet.: Tilalom

Tizenegyedik fejezet.:

Tilalom.:

Egy élet is kevés arra ,hogy megismerjük az világ rejtelmeit ,de ha nagyon akarjuk talán sikerülni fog, és meglátjuk a dolgok szép oldalát.

Hiány. A  világ egyik legrosszabb érzése amit valaha is tapasztalt az ember. Soha senkinek nem kívánom hogy megélje azt amit én nap mint nap megélek. Most egy árva lélek sincs mellettem aki csak egy kicsit is ösztökélne arra hogy éljek. Lassan de biztosan közeleg felém a vég, és én meg sem próbálok tenni ellene.

Hiányzik Zayn akivel ha nem is napi szinten ,de legalább telefonon tartottuk a kapcsolatot. Rettenetes érzés az hogy nincs mellettem.

Tudom jól ,hogy innentől kezdve számíthatok Mr. Styles támogatására ,de ez nem ér fel azzal amit Zayn nyújtott nekem. Semmi nem ér fel azzal amit érzek iránta.

Nap mint nap ő jár az eszemben ,és semmi nem tudja kitölteni az általa ott hagyott űrt. Bárcsak más megoldást is találtam volna erre az ügyre,de nincs. Ezt a feladatot csakis egyedül hajthatom végre. Nem akarom kockára tenni az  életét ,egy ilyen veszélyes üggyel amiben magam is benne vagyok.Mr. Styels nem kímél meg senkit,aki nem az ő érdekeit tartja szem előtt. Mindenkivel hidegvérrel számol le aki csak egy apró jelét küldi neki afelől hogy más drogbárók felé is érdeklődik.

-         És most mit vár tőlem Mr. Styles ? – Mondtam egy enyhe éllel a hangomban.- Omoljak a karjába ,és mondjam azt ,hogy nekem is minden álmom az,hogy itt éljem le az életem ? El kell szomorítanom azzal, hogy  ez nem így van.-

Mr. Harry Styles döbbenten néz rám. Gondolom nem egy effajta választ várt tőlem ,de én így érzek ,és sajnos gyakran megesik hogy ,ami a szívemen az a számon.

-         Látja , éppen ezért akarom magam mellett tudni Önt. Nem egy átlag ember,és amint az iménti mondatából megtudtam más tervei vannak az életben.- Lassan emelkedni kezd a szemöldöke ,és a szoba halvány fényében látni lehet azokat a pimasz gödröcskéket a szeme alatt.- és mégis hogyan gondolta, hogy én önszántamból elengedek magam mellől egy ilyen nőt? Na ne  nevettessen. Most már Ön is tisztában van az érzéseimmel ,és úgy gondolom saját magától rá fog jönni ,hogy mit gondolok arról ,hogy elengedjem magát.

-         Nem hiszem ,hogy az engedélyére van szükségem. Tudja jól ,hogy a saját akaratom szerint jöttem ide,és úgy gondolom hogy ha akarok akkor a saját akaratomból el is mehetek.-Amint kimondtam tudtam hogy ez nem igaz, Tudtam jól ,hogy nem fog elengedni ,és én nem szállhatok ki ebből az egészből csak úgy.

-         Ezt maga sem gondolhatja komolyan. Tudja jól hogy nem fogom elengedni. Tiszában van vele ,hogy soha senkit nem engedek el magam mellől.

-         És ha mégis elmegyek? Akkor mit fog csinálni ?-kezdem túllépni a határokat, és ez nem jó rám nézve.

-         Ne akarja tudni. Nem szívesen szoktam ezt csinálni másokkal ,hacsak nem kényszerítenek rá.

Elfordítom a tekintetem Mr. Styles-tól és a szoba egyik falát kezdem pásztázni. Több kép is szerepel a falon. A legtöbb tájkép különböző helyekről ,ám akad olyan is ahol Mr. Styles található. Mogorva tekintet ,de mégis tiszteletet parancsoló. Nem mosolyog a képen. Nagyon ritkán látom mosolyogni,de akkor általában az én ostobaságaim miatt. Visszaemelem a pillantásom Mr. Styles-hoz.

-         Rendben ,legyen beleegyezek abba ,hogy maga mellett maradok ,de csak akkor  ha a  saját akaratom szerint cselekedhetek ,és nem fog nekem parancsokat osztogatni. Mindenkit nyugton hagy ,ha én arra kérem ne bántsa,és én ígérem nem megyek el sehova,és Önnek nem kell megpróbálnia itt „tartania”.

-         Megegyeztünk. – Mondta, majd elmosolyodott és odalépett mellém,lehajtottam a fejem,és a lábamat kezdtem el tanulmányozni. Lassan felemelte az állam ,és én elkövettem azt a hibát ,hogy belenéztem a szemébe.

Láng lobban a testemben ,de elnyomtam minden érzésemet.

-         Várni fogok magára Mia. Örökké várni fogok.

     

     Life.

     Ui.: Ismét nagyon köszönöm a kommentet Love story-nak remélem ez a rész is elnyerte a tetszésesed. :))

Tizedik fejezet.: Vallomás.

Tízedik fejezet. :

Vallomás.:

Légy olyan amilyen lenni szeretnél,ne az emberek döntsék el milyennek kell lenned.

Eltelt hét teljes hét. Életem eddigi legnehezebb feladatait hajtatták végre velem. Soha nem gondoltam volna,hogy a kiképzési alkalmazottságomat itt is hasznosítanom kell. A legnagyobb drogügyletekbe kergettek bele,és nekem minden zokszó nélkül követnem kellett az utasításokat amiket kaptam. Egyre jobban megbízik bennem Mr. Styles ,és ez nekem igencsak nagy dolog. Eddig a napig nem is gondoltam ,hogy teljesíteni fogom tudni a feladatokat , mégis sikerült ,nem kevés fáradtság árán ,de sikerült,és ez a lényeg.

Ma estére behívattak Mr. Styles-hoz. Fogalmam sincs mit akarhatnak ,de bízom benne ,hogy nem egy újabb küldetés a feladatom. Tegnap végeztem az előző feladatommal ,ami nem volt más mint,rajtaütni egy olyan személyen ,aki veszélyt jelentett a kereskedelemre. Ki kellett végezni a helyszínen a többi ember szeme láttára,hogy értésükre adjuk az ilyet nem tűri ez a „ szakma ”. Megrettentés. Ez a legjobb szó ami illette ezt a feladatot. A legtöbb küldetés életveszélyesnek nyilvánítható , több olyan is volt ahol nem csak a saját ,hanem a többi ember életét is kockára kellett tennem. Autós üldözések, lövöldözések, bombák, bérgyilkosok és ehhez hasonló „élménynek” tettem ki magam. A legtöbb feladatot csapatban hajtottuk végre ,de volt olyan megbízás is ,ami csakis kizárólagosan engem igényelt.

-         Miss Black kérem jöjjön velem Mr. Styles-hoz . -Mondta az egyik biztonsági.

Egyetlen nyugodt percem sincs ebben a házban ahol élek. Átszállítottak ebbe a házba rögtön Mr. Styles-hoz. Úgy tűnik egyre többet foglalkozik velem,ami nekem csakis jót jelent.

Egy folyosón vágunk át. Igencsak díszes fal vesz körül,amin több olyan kép is van ami többet ér magánál a háznál. Nos igen aki megteheti ,az megteheti.

 Elmegyünk egy, kettő,három ajtó előtt majd a negyediknél megállunk ,és engem előre tessékelnek. Kopogtatok kettőt majd egy „igen” elhangzása után be is nyitok.

-         Jó napot Miss. Black. Hogy van? – Üdvözöl Mr. Styles.

-         Nos megkell hogy mondjam voltam már jobban is,de ne aggódjon értem,nem éri meg a fáradtságot. -

Mr.Styles féloldalasan felhúzta a szemöldökét és  próbált semleges érzéseket kipréselni magából ,de nem nagyon sikerült neki mivel a szeme alatt lévő apró ráncok elárulták hogy igencsak jól szórakozik az egyszemélyes műsoromon.

-         Pedig elhiheti nekem én aggódom magáért. Tudja minden emberért aggódom aki nekem dolgozik- egyre magasabb hangon kezd beszélni ami azt mutatja felháborodott a kijelentésemen- ha nem is mutatom ki az érzelmeimet ,én igenis törődöm az alkalmazottaimért.

-         Furcsa ember Ön , tudja ? Egyszer sem gondoltam volna ,hogy egy ilyen kijelentést hallok majd egy olyan embertől mint Maga. Most meglepett ,és ez nálam igen ritka.

-         Ohh Miss. Black higgyen nekem tudok én még magának meglepetéseket okozni. Akár most is okozhatok önnek egy igencsak nagyot.

-         Akarom én azt a meglepetést?

-         Szinte biztos vagyok benne,hogy igen.

-         Nos akkor halljam.

-         Hát akkor a legelejétől kezdem,szerintem így érthető lesz a következő döntésem. Soha életemben nem ismertem ilyen talpraesett nőt ,mint maga. Egyetlen egyszer sem gondoltam volna hogy egy nő ilyen hatással lesz rám mint Ön, ám most itt állok, és elhadarom azt amit mondani akarok ezzel az egésszel. Magát mellém teremtették ,és akárhogy is nézem , Ön megbirkózott az összes feladattal amit Önre bíztam ,és hibátlanul végre is hajtotta.  Egyszer sem panaszkodott , és egyszer sem mondta ,hogy lehetetlen az amit kértem. Egy dolgot akarok ezzel az egésszel mondani. Legyen a társam ,és maradjon mellettem addig ameddig szükséges ,mindent megadok magának ,és Ön cserébe mindig mellettem lesz. Mellettem fog lefeküdni és mellettem fog kelni minden reggel. Nem engedem magam mellől mert ha hiszi ha nem Ön egy olyan ember akit minden férfi szívesen elviselne maga mellett.-

Az állam a földön , a szemem tágra nyílva ,és egy szó sem jön ki a számból. Soha nem gondoltam volna ,hogy ilyet hallok ennen az embernek a szájából , és lám mégis megtörtént. Megtörtem ezt az embert nem kevés munka árán ,de sikerült,csaknem az életemet kellett adnom azért  ,hogy megnyíljon nekem, és egy kicsit meséljen az érzéseiről.

Life.

Ui. : Love Story-nak nagyon szépen köszönöm a kommentet ,nagyon jól esik a visszajelzés. :)))

Kilencedik fejezet.:Alku

Kilencedik fejezet.

Alku

Sose a tökéletest keresd , mert lehet mire megtalálod az egy kicsit sem fog számítani.

Egy pincér jelenik meg és felveszi a rendelésünket. Majd látva ,hogy kivel vacsorázom gyorsan távozik. A Harry féle emberektől mindenki retteg,már ha csak az arcát és annak a vonásait meglátja a hideg rázza őket. Én pont az ellenkezőjét érzem. Nyugodt vagyok a  jelenlétében ,és ez váratlanul ér. Életemben egyszer voltam még ilyen nyugodt ,és az tegnap este volt amikor Zayn-el voltam.

-         Miben segíthetek önnek Mia? –Kérdezi

-         Egy ajánlatot szeretnék magának tenni.

-         Nos, mi lenne az ?

-         Magának szeretnék dolgozni. Tudom mivel dolgozik ,és én hajlandó lennék segíteni önnek. Nem akarok különösebb feltételeket szabni az üzletünknek. Bármit hajlandó vagyok megtenni az ügy érdekében. –Jelentettem ki.

-         Mivel több ön mint a többi aki nekem akar dolgozni? –Szegezi nekem a kérdést.

Valahogy ki kell mentenem magam. Mit ajánljak fel neki ? Semmim sincs. Egy társadalom legalja ember vagyok,akit el kellene taposni. Nem érek egy fabatkát sem.

-         Többet is nyújthatok önnek mint egy beosztott. – Hirtelen csúszik ki a számon a ki nem gondolt gondolat,de már nem tehetek mást. Kimondtam. Felajánlottam magam egy semmirekellő alaknak,de nem tehettem mást.

-         És mit gondol eddig ön az egyetlen aki ezzel próbálkozott ? –Húzza egyenes vonallá a száját ,és próbálja elrejteni a mosolyát.

-         Talán igen,de talán nem. Tudja ön az egyetlen akinek ilyen ajánlatot teszek. Nem hiszem ,hogy nem nyomoztatta volna le a számot amin hívtam ,de biztos vagyok benne hogy semmit nem talált. Tudja nem vagyok analfabéta. Ha komoly embert akar, aki elkötelezett ,akkor rám számíthat.-

Magabiztos vagyok. Be akarok épülni ,és eddig a legjobb utat járom.

-         Még át kell gondolnom azt amit mondott. Várjunk a vacsora végéig a döntésemmel.

Az étkezés nagy része csendben telt. Nem akartam belerondítani a gondolatmenetébe Mr. Styles-nak. A desszert következett ,és még most sem beszéltünk. A pincér kiszolgált minket ,majd távozott.

-         Tudja sok fejtörést okozott nekem. Nem gondoltam volna ,hogy egy ilyen nővel találkozom ma itt mint maga.-kis szünetet tart ,majd folytatja.- Azt sem gondoltam volna ,hogy belemegyek egy ilyen játszmába mint amilyet maga kínált,de megteszem. Csatlakozzon hozzánk ,és ön egy úgymond mindenesem lesz. Ha kell árul ,ha kell beszerez ,ha kell a szükségleteimet elégíti ki. – És ennyivel befejezte a mondandóját.

-         Rendben. Minden feltételt elfogadok. Hova és mikorra kell mennem ?

-         Holnap önért megy az egyik emberem,oda ahova most el fogjuk szállásolni. Ugye nem kell emlékeztetnem ,hogy ez egy bizalmas ügy ,és senkinek ,ismétlem senkinek nem beszélhet róla.

-         Ne nézzen amatőrnek. Tudom mit vállaltam ,és tisztában vagyok a feltételekkel , mindent elfogadok ,és bármit megteszek magának.

-         Oké .- feleli lazán ,majd feláll és kezet csókolt nekem. – Örültem a szerencsének Mrs.Black ,remélem elérünk ahhoz a határhoz ahol már tegezhetjük egymást. Most mennem kell . Holnap délután találkozunk.

-         Jó éjt Mr. Styles. –Felelem pironkondva. Nem értem mi van velem. Én Zayn-t szeretem. Ez csak egy buta fellángolás. Tudom ,hogy csak a szex-re kellek majd Harry-nek ,de nem tehettem mást. Bele kellett egyeznem ebbe az egészbe,és fel kellett ajánlanom magam.

-         Viszlát Mia.-  Megfordul és elsétál a testőreivel együtt.

Felállok én is ,és mivel Mr. Styles már rendezte a számlát nyugodtan indulok el az ajtóig, ahol tudom várnak rám az emberei. Beültetnek egy autóba ,és elvisznek egy házig ,ideadják a kulcsokat és elhajtanak. Annyi információt osztanak meg velem ,hogy holnap délután jönnek értem. Persze ezt már tudtam. Besétálok a házba ,és ismerkedem az új környezettel. Már megszoktam ezt. Minden ügy elvégzése után egy új házba raktak át az „én biztonságom érdekében” ..persze ,valahogy nekem mégsem az volt az  érzésem ,hogy fúú de nagy biztonságban élném az életem.  Megtalálom a fürdőt ,majd gyorsan lefürdök ,és felhívom a főnököt a ház előtt található telefonfülkéből.

-         Igen? – szólal meg a vonal végén egy erélyes hang.

-         Én vagyok az. Megcsináltam amit kért. Mi a következő lépes ?

Küzdje fel magát Mr. Styles mellé. Addig ne hívjon amíg nem fogja tudni irányítani az egész hálózatot. – és ezzel bontja a vonalat.




Life.

Nyolcadik fejezet.: Bizalom

Ma van a születésnapom és szeretnék nektek is adni ebből egy kis töredéket,ezért dupla részt hoztam mára. :)) Jó olvasást. :))

Nyolcadik fejezet.

Bizalom.

Sose hittem a csodákban..van bennük valami amitől nem olyan fényesek mint eleinte.

Lassan telik az út Mr.Styles-hoz. Az érzékeim azt súgják nem vagyok biztonságban. Ez hajt afelé,hogy ügyeljek magamra. Ma este beszélnem kell a főnökkel és helyzetjelentést kell adnom. Valahogy gyorsan le akarom bonyolítani ezt a találkát. Egy rugalmas alkalmazottként szeretnék beépülni aki majd segíti a „ munkájukat”. Még nincs különösebb tervem a ma délutáni összejövetellel kapcsolatban ,majd az  adott helyzetnek megfelelően fogok gondolkodni és cselekedni.

Az autó megáll és utasítást kapok,hogy maradjak a helyemen,amíg hoznak nekem valamit. Elgondolkodom. Mi a fenét akarnak nekem ezek adni ? Nem hiszem hogy rászorulnék bármiféle segítségre ezektől az alakoktól. Mindig is önálló életet éltem ,és ez nem most fog megváltozni.

-         Mrs. Black kérem jöjjön velem – Zökkent ki a gondolataimból egy öltönyös alak. Széles válla van és enyhén kopasz. Mennyivel másabb ez az ember mint akit tegnap helyben hagytam. Sokkal fegyelmezettebb ,és úgy tűnik rendesen véghez tudja hajtani azokat a parancsokat amiket kap.

Kiszállok a kocsiból ,és követem arra amerre megy. Egy hatalmas ház előtt állunk meg. Egy dobozt nyomnak a kezembe. És bevezetnek egy szoba elé.

-         Ezt vegye fel. Vacsorázni megy Mr. Styles-al. – Mutat a dobozra.

-         Hogy micsoda ? – döbbenek le

-         Jól hallotta. Siessen.- kapom a következő utasításokat.

Belépek a szobába és lerakom a dobozt a kanapéra ami a sarokban található. Elég nagy szobába „ száműztek”. Egy hatalmas tükör van velem szemben a falon, előtte pedig egy sminkes asztal. Kibontom a dobozt és egy fekete igencsak rövid ruha van előttem. Elkezdek leöltözni ,és felveszem a számomra túl kifinomult ruhát. Kinyitom az ajtót és észreveszem hogy egy cipőt raktak az ajtóba. És pont az én mértem. Honnan tudják a pontos méreteimet? Felhúzom a lábamra a topánkát és kisietek az épületből.

Beszállítanak az autóba ,és elvisznek egy étteremhez.

-         Menjen be ,és üljön le a tizenötös asztalhoz, a rendelés az ön nevére van lefoglalva. Ott várja meg Mr. Styles-t.

-         Rendben. –Egyezem bele. Majd emelt fővel besétálok az étterembe. Nem lep meg az elegancia ami itt elég nagy mértékben dominál. Egy pincér elkísér az asztalunkhoz,majd rendelek magamnak egy kis frissítőt.

-         Itt van az itala kisasszony. – Teszi le elém az italomat a pincér.

-         Köszönöm. – Mondom.

Próbálom összeszedni magam,hisz ezen múlik minden. Vagy sikerül beépülnöm és elkápráztatni Harry-t vagy nem.  Nem engedhetem meg magamnak, hogy most hibázzak. Mindennek pontosan úgy kell zajlania ahogy azt elterveztem.

Kortyolok egy nagyot az italomból ,majd felpillantok a falon lévő órára. Fél nyolc. Ideje lenne ha ideérne Mr. Styles mivel nem szeretek senkire sem várni.                         Épp hogy kigondolom egy magas vállas férfi lép be az étterembe, mögötte egy öltönyös alak. A férfi mond valamit az egyik pincérnek aki felém int. A szívem kihagy egy dobbanást amikor meglátom a férfi arcát. Harry Edward Styles .                             Itt áll előttem tíz méterre teljes életnagyságban az az ember ,aki feltételezéseink szerint kábítószerrel kereskedik. Eljött ez a pillanat is. Ki kell adnom magam egy drog kereskedőnek annak érdekében ,hogy be tudjak épünli.

Elindul felém ,és int a testőreinek ,hogy maradjanak az ajtóban.

-         Jó estét Mrs. Black. – Mosolyog rám bájosan ,majd miután kezet fogtunk kihúzza nekem a széket. – Remélem nem várattam meg.

-         Nyugodjon meg , Mr. Styles még vártam volna magára. –Ülök vissza a helyemre.