Tizennyolcadik fejezet.: Idő

Tizennyolcadik fejezet.:

Idő.:

Csodák voltak,vannak,és lesznek is az élet folyamán. Van hogy már fel sem tűnik ,mivel megszokjuk ,de ha egy olyan cselekmény után következik ami után nem várnánk igencsak nagy hatása van.

Mia szemszöge.:

Lebegek. Nincs semmilyen fajta nyomás a mellkasomban ,és ez olyan felemelő érzés ,hogy hamar meg is szokom. A környezet ismerős. A régi családi házunk udvarán vagyok a szüleimmel. Minden olyan tökéletes volt akkoriban ,és én próbáltam bebizonyítani magamnak,hogy nem az. Ezt nem kellett volna tennem.

Piknikezünk kint a fűben heverészve ,és fütyülünk az egész világra. Olyan régen történt mindez ,hogy magamra sem ismerek. Anya ,és Apa között ülök ,és nevetek a mindennapos vicceiknek ,amiket akkoriban annyira szerettem.

A hajam fátyolként omlik előre ,és így hogy kívülről látom magam meg kell hogy mondjam akkoriban sokkal jobban festettem. Persze ez érthető.

Apa gyanakodva méregeti az előtte álló szendvicset amit feltehetőleg Anya csinált ,majd reménykedve a jó ízekben beleharap. Anya felderülve énekelget mellettem. A szívem facsarodik össze ,és belém mar a valóság külső zaja.

Ez csak egy álom. Ismételgetem magamnak sokadszorra ,és próbálom felrázni magam ,de mindhiába.  Ám lassan kezd kivilágosodni egy pont előttem ,és én közeledek felé. A fény nyaláb elé érek ,és az beránt magával.

Fél évvel később.:

Zayn szemszöge.:

A mai nap sem indult másképp: bementem a főnökhöz a melóért amit nemrég adott ki,hogy teljesítsem,mivel Mia kiesése után én kerültem feljebb egy pár fokkal a ranglétrán. És,hogy mit kaptam? Öljem meg Styles-t. Több durva ügybe is belekeveredett Mia elvesztése után , és mivel én nem mondtam meg neki hol van Ő nem tudott mit kezdeni magával ,így ezzel verte le magáról a feszültséget,és ezt már a Főnök sem hagyhatta szó nélkül.

 Ha Mia valamilyen csoda folytán felébredne ,akkor tudná talán megakadályozni hogy megöljem,de akkor is ismétlem talán. Az a mocsadék megérdemli azt amit kapni fog tőlem. Begubózta Miát ,és megfosztott attól ,hogy vele legyek. És Én mit tettem emiatt? Megparancsoltam az orvosoknak ,hogy adjanak neki napi szinten altatót,illetve nyugtatót. Így a legbiztosabb ,ebben az esetben nem fog elhagyni Harry miatt.

A korház nincs messze ,így oda vezet a következő állomásom. Nap mint nap látogatom ,ha időm engedi ,és imádkozok érte,hogy egy nap majd úgy fog felébredni ,hogy minden tökéletes körülötte ,de még nem az ,így ő had aludja át ezt az egészet.

Amint belépek megcsap egy elektromos borzalom ,ami miatt legszívesebb fejvesztve rohannék el ,de nem teszem. Folytatom az utamat Mia szobája felé,és amikor belépek borzalmas látvány fogad.

A szoba amit azért béreltettem neki ,hogy ne zavarja senki ,üres. Minden vizitet ,és egyéb ellenőrzéseket itt szoktak elvégezni ,ezért elég szívfacsaró látvány nyújt az üres helyiség.

Szinte rohanok a nővérpult felé.

-         Elnézést asszonyom meg tudná mondani hol találom Mia Black kisasszonyt?

-         Várjon egy percet uram,sokan vannak itt akik maga előtt, várja ki a sorát, ne tolakodjon - Felel rezzenéstelen tekintettel majd folytatja a „munkát”. Felkapom a vizet ,és nem tudok mit tenni a dühömmel ,ezen a semmittevő emberi lényen vezetem le.

-         Na ide figyeljen Maga ,öntelet ,semmittevő semmiség. Most azonnal álljon fel,és kezdjen el rendesen dolgozni ,mint egy rendes nővér máskülönben... - Itt abbahagyom mielőtt valami olyat mondanék amit nem tudok visszaszívni. -A nő arcán hitetlenkedés fut át majd sértettséget színlelve feláll,és keresgélni kezd a számítógépen ,majd közli velem ,hogy mit talált.:

-         Miss. Black a műtőben van. A gépbe nincs beütve ,hogy mi történt vele,csak annyi,hogy körülbelül fél órája történt vele valami ,és műtőbe kellett szállítani. Ön talán a vőlegénye ? –Enyhül meg a hangja ,majd miután rám pillant ,és meglátja a szememben gyülekező könnycseppeket elhallgat,és kilép a pult mögül,majd elkísér a műtő ajtajáig.

-         Ha bármi gond lenne jöjjön vissza ,hátha tudok segíti Uram. Elnézést a modortalanságomért ,csak tudja elég feszült hangulatban talált rám.-

    Morgok valami köszöntet félét ,és lerogyok a legközelebbi székre.                             

    Nem történhet meg megint ugyanez ami fél éve. Nem fogom hagyni. 

Ui:.:1.: Nagyon rosszul esett az ,hogy nem kaptam kommenteket az előző részhez.:(

2.: Gimi elsős lévén sokat kell tanulni ,ezért késtem egy hetet a résszel ,és ezt nagyon sajnálom. 

Nem lett valami hosszú a bejegyzés ,de mint már megszoktátok nem szoktam sokat írni.

Mindenkinek sikerekben gazdag tanévet ,és boldogságos olvasást kívánok.:))

Csók,puszi,ölelés.

Life.

Tizenhetedik fejezet. : Emlék

Tizenhetedik fejezet. :

Emlék.:

Minden megváltozik egy napon,és lehet nem tudsz majd mit tenni csak állni és nézni,ahogy a dolgok felfordulnak.

Zayn szemszöge. :

Emlékek sokaság cikázott át a fejemben,és én csak ültem az ágy mellett ,és néztem Őt. Ahogy egyenletes lélegzésének ütemére mellkasa fel-le mozog,és a keze a tenyeremben van . Itt tartom magam mellett,és nem akarom elengedni. Nem akarom újra átélni azt a kínt amit akkor éltem át ,amikor a családomat mentettem helyette.

Azt hiszem aznap változott minden meg az életemben. Minden a feje tetejére ált ,és csak arra eszméltem fel a gondolataim közül ,hogy egy korházban ülök anyámék mellett. Sikerült megmentenem őket,de nem tudtam mi történt Miáékkal. A mentősök kiérkeztek a helyszínre,és engem is magukkal vittek. Nem láttam Miá-ék házát ,így rettentően ideges voltam. Apáékkal mindent rendben találtak, a félelmen ,és egy kis enyhe füstmérgezésen kívül nem találtak semmit.

Megnyugodtam,de a legnagyobb aggodalmam még nem oszlott szét az elmémben. Amikor az orvos közölte,hogy nincs semmi baj a szüleimmel,és a húgommal rögtön felálltam ,és elindultam Miához.

Az út borzasztóan lassan telt el. A kocsiban ülve ,tördeltem az ujjaimat ,és hálát adtam istennek azért ,hogy nem történt komolyabb baj. A családom még nem tudja mi történt odalent ,mivel nyugtatót adtak be nekik,így pár órácskára kiütve hagytam őket.

A házak rettentő pompájukban sorakoztak egymás mellett és a külsejüknek megfelelően igazán,figyelemfelkeltően vonják el a figyelmet az embereket a gondolataiktól. A sofőr az utat nézi ,és egyszerű megállapítani ,hogy ebből a fizetésből próbálja fenntartani saját magát és a családját. Képek függnek a kocsi műszerfalán amelyen a sofőr és feltehetőleg a családja szerepel.

 A kocsi lassítani kezd bennem meg nő az adrenalin. Amint megérkezek a házhoz hideg borzongás fut végig a gerincemen. Nehezen tudok uralkodni magamon. A tüdőmből kiszökik a maradék levegő és mit sem törődve a sofőr kérdő ábrázatával kipattanok a kocsiból és futásnak eredek. A szél süvít a fülem mellett a hajamba belekap a menetszél de az utamat rendíthetetlenül folytatom. A ház romokban hever , a szívem kitartóan kalapál. Megálljt parancsolok magamnak és levegő után kapkodva rogyok össze a megperzselt fűben. A falak feketék a tető eltűnt, helyét fekete gerendák vették át amikből a perzselő tűz a maradék " életet"is kiszívta .

Senki sincs a ház körül minden el van kordonozva.,és semmilyen életre utaló jel nincs.

Egy kisgyerek elszalad mellettem a mamájával majd miután megbámulták a porig égett házat tovább haladnak. Az eszem azt súgja hívjak valakit de a szívem még mindig Miát szólogatja.

 Pár perc vagy talán óra telik el mire fel tudok állni, és a legnagyobb akaraterőmet összeszedve felhívom a korházakat abban a reményben hogy valaki majd csak mond valamit. Az első helyen nem tudtak semmilyen Black családi katasztrófáról a következő recepciós viszont olyat mondott amitől a szívem kihagyott egy ütemet.

-         Nagyon sajnálom uram ,az egész család elhunyt.... - pár pillanatra megáll ami nekem maga a világvége volt.. - Ám egy bizonyos Mia Black túlélte. Ha óhajtja átadhatok neki egy üzenetet miután felébredt a nyugtató hatása alól .-

-         Nem köszönöm. - erőltetem ki a megfelelő választ ,majd elindulok a korház felé ahol Miát ápolják. Hosszú utam során rengeteg időm volt gondolkodni , mégis amikor megérkeztem a bejárat elé semmilyen épeszű gondolat nem jutott az eszembe. Mia szobája előtt viszont még a saját létezésemet is le tagadtam volna olyan lelki állapotban voltam.

Pár óra múlva amikor Mia felébredt nagyon rossz állapotban volt. Teljesen elment az életkedve és akárhogy próbáltam felvidítani sehogy sem tudtam. Próbáltam elterelni a figyelmét a családja gondolatai felől de nem sikerült. Teltek a napok és megjelent a rendőrség is hogy felvegye a vallomásainkat azzal kapcsolatban amit elkövettünk. Miával együtt bevallottuk a bűncselekményt, és előzetes letartóztatásba vettek minket. Ekkor jelent meg bizonyos "főnök" elintézte hogy ne jussunk börtönbe viszont cserébe neki kellett szentelnünk az életünket. Mia felemésztette magát és nem tudtam kirángatni a sötétség bugyraiból.


Ui.: Ez a fejezet számomra nem a cselekvésekre irányult hanem a múltra. Arra gondoltam egy kicsit bemutatok Mia múltjából. Remélem sikerült. :))
Nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig kellett várnotok erre a fejezetre ,de nekem is elkezdődött a kilencedik ami köztudottan nem könnyű ,így a részeket hétvégenként fogom hozni. :)) 
Nagyon köszönöm a kommenteket ,és remélem velem fogjátok végigizgulni ezt a történetet. :))