Huszonötödik fejezet.:Felolvadó jégszív
Elengedi a múltat, és a jövőre koncentrálni a legnehezebb az életben,
viszont ha van kinek az oldalán, megéri a fáradtságot.
Mia szemszöge.:
Teltek a napok, és Harryvel egyre felhőtlenebb lett a
kapcsolatom. Egyre jobban meg tudtam benne bízni, és egyre több részlet osztottam
meg vele az eddigi életemmel kapcsolatban. Gyakran jöttek hullámvölgyek az
életünkbe, de próbálunk rajta egyre kevésbé fájdalmasabban továbblépni. Még nem
tudja miért kerestem fel annak idején, de egyszer annak is eljön az ideje, hogy
elmondjam neki a teljes igazságot. Majd egyszer.
-
Hé szívi nem akarsz visszafeküdni mellém
az ágyba?- hallom dörmögő hangját, ami mint mindig, most is mosolyt csalt az
arcomra.
-
Nem-nem Harry, nem fogod velem megint
eljátszani ezt. Most igenis fel fogok
kelni, és el fogok készülni időben. - felelem neki a fürdőajtóból.
Hirtelen egy kéz ragadja meg hátulról a csuklómat, és
a kar tulajdonosához rántva eszeveszett tempó diktálására készteti a szívemet.
-
Gondold még át az ajánlatomat édes, nem
fogok örökké várni a döntéseidre. - mikor észreveszi milyen hatással van rám,
elégedett mosoly jelenik meg az arcán. Mocsok.
-
Nem Harry, már mondtam, hogy most fel
fogok kelni időben. Ne próbálkozz semmivel, úgysem lesz rám hatással. – küldök
felé egy kacér mosolyt, és büszkén nyugtázom, hogy ezt a csatát Én nyertem.
A fürdőszobába lépek, és felkapok magamra egy lenge
nyári kisruhát. Felfogom a hajam, majd kilépek Harryhez a hálóba. Maximum tíz
perc telhetett el, de máris egy hadseregnyi ínyencség várja azt, hogy
elfogyasszuk. Tekintetemmel Harryt keresem, majd amikor meglátom, ostoba vigyor
ül ki az arcomra. A drága visszaaludt az ágyban. Biztos a konyhából hozatott
fel kaját nekünk.
Lopakodva odasétálok az ágyhoz, és közel hajolok az
arcához. Éppen nyitnám a számat azzal a gonosz céllal, hogy felriasztom az
álmok világából, amikor hirtelen kipattannak a szemei, és magára ránt.
Visítozva próbálok kibújni a karjai közül, de minden hiába, itt még a kiképzés utáni
tudás sem segít, igaz nem is küzdök igazán.
Galád módon lefogja a karjaimat, és elkezd csikizni.
Horkantva nevetek fel, amitől Harrynek is nevetni támad kedve. Fetrengek
alatta, és mire abbahagyja olyan fáradtság lesz rajtam úrrá, mintha egy teljes
napi erőlétin vettem volna részt.
-
Ugye megmondtam, hogy ne hagyj itt?- húzza
vigyorra a száját.
Durcás fejet
vágok, és kibújok alóla. Szabadság. Elterülök mellette, és lecsukom a
szemem. Egy kar csúszik a fejem alá, és
húz magához. Hallom szuszogását, és érzem, ahogy egyre lassabban veszi a levegőt,
és nyugszik meg a szívverése.
Minden olyan nyugodt, és tökéletes ebben a
pillanatban, hogy sírhatnékom támad. Nem lehet, hogy ennyire tökéletes legyen
ez a pillanat. Nekem nem ez a sors volt megírva. Nem így kellene élnem, és nem
kellene egy ilyen csodálatos ember mellett lennem. Harry megmentett saját
magamtól, és rengeteg dolgot köszönhetek neki. Tudom hogy sok hibát követett el
Ő is, de ez mind semmiségnek tűnik, a mostani helyzethez viszonyítva. Annyira
törődik velem, és annyi szeretetet ad, amennyit még életemben nem kaptam
ezelőtt.
Rengeteg ember ítéli el egymást az első pillanatban,
és amint meglátunk egy embert, rögtön készítünk róla egy véleményt. Ám ez
gyakran megváltozik, és ehhez nem kell más, mint az hogy megismerjék egymás a
felek. Mi Harryvel a lehető legjobb úton haladunk efelé.
-
Hé szívi, min agyalsz annyit? – simít
végig kezével gyengéden az arcomon.
Buta könnycseppek sokasága kezd el száguldani a
szememből, ám mit sem törődve velük Harryhez bújok. Ő megvéd, mindentől, és
mindenkitől, ha kell saját magamtól is.
-
Mi a baj? Mia mond el kérlek! Utállak
sírni látni, szóval meséld el mi a baj, jó?- kérdezi, de olyan lágy, és gyengéd
a hangja, hogy eddig tart a nyugodt pityergés. Ömleni kezd a szemből a könny,
és a lehető legfájdalmasabb sírás lesz rajtam úrrá. Hallom, ahogy Harry nagyot
sóhajt, majd teljes testével átölel.
-
Ugye
tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem? Bármit, érted?
-
H-Harry
ez nem ilyen egyszerű. – kezdek el hüppögni.
Bármit megadnék azért, hogy boldog élete legyen.
Bárcsak vele élhetném le, de tudom, nálam jobb, és szebb emberek is
megérdemelnék őt.
-
Nem érdekel Mia, hogy egyszerű, vagy sem.
Szeretném tudni mi bánt érted? Tudni akarom, hogy mi zaklatott fel téged
annyira, hogy sírj.
-
Tudod Harry, vannak olyan dolgok, amiket
nem meséltem még el neked. Ezek a dolgok a legnehezebb, és legelrejtettebb titkaim,
és elhiheted nekem nem könnyű elmondani bárkinek is őket. -
Végigsimít a karomon, és ez olyan nyugtató hatással
van rám, hogy a sírás is abbamarad. Emlékek sokasága tör fel most a fejemben,
és a régi életem képei a távolba röpítenek a valóságból.
Harry szemszöge.:
Hogy mi is a szerelem? Egy buta illúzió, ami az idő
múlásával szertefoszlik? Talán. Egy mindent elsöprő érzelem, aminek semmi sem
okozhat határt? Lehetséges. Egy érzés, ami az idő múlásával csak halványulhat,
de soha el nem múlhat igazán? Biztosan.
Soha senki nem tapasztalhatta még meg azt a kínt amint
nap, mint nap megélek egy olyan csatában, amiben nincs győzelem számomra. A
szerelem mindennél fontosabb az életben. Egyszer sem gondoltam volna, hogy egy
lány miatt képes lennék akár az életemet is odaadni.
Mindig is azért
küzdöttem, hogy legyek valaki, és most hogy vagyok valaki, de képes lennék
feladni az egészet egy lányért, akit pár hónapja ismertem meg. Lehetséges ez?
Képes ilyen érzéseket kiváltani az a buta kis szerelem? Képes összezavarni még
a legegyszerűbb dolgokban is az embert?
Egy olyan lány fekszik mellettem, akiért bármit
megadnék. Tudom, elcsépeltnek hangzik úgy ezredszerre hallgatni egy olyat
szöveget, ami az összes szerelmes pár száját elhagyja, de nem érdekel.
Nem fogom bizonyítani senkinek, hogy mit is érzek ott
legbelül, és nem is akarok igazán, hiszen csak az a fontos, hogy az a személy
tudja, hogy mit érzek iránta. A saját érzéseim és ezeket csak én érhetem meg.
-
Szeretlek Mia bárhol is légy, és bármi is
történjen. – simítok végig nyugodt arcán, és én is álomba merülök az én
csodálatos hercegnőm mellett.
Drága olvasóim.: Tudom késett a fejezet, de remélem megérte várni rá. Hogy őszinte legyek nekem ez a fejezet áll a legközelebb a szívemhez. És szomorúan jelentem be hogy elérkeztünk hivatalosan is a blog epilógusához, ami a következő fejezetként fog szerepelni. ( bár valószínű hogy két részletben lesz felrakva, hogyha nem tudom majd abbahagyni a történet lezárását) Nem is akarom rabolni az időtöket, szép napot mindenkinek, és legyetek jók!:)) És imádlak titeket.♥
Life
