Huszonkettedik fejezet.: Végjáték

Huszonkettedik fejezet.: Végjáték

Egy játék, egy élet, két ember egy lélek, egy sors, két végzet, egy szerelem mely nem ismer véget.

Mia szemszöge.:

Kábán nyitom ki a szemem,és kezdek ismerkedni a környezetemmel. Egy szobában vagyok, méghozzá egy ágyon. A helyiség üres. Egyedül vagyok, így nyugodtan szemügyre vehetem az egész házat.

Lassan felkelek ,és körbemegyek minden egyes szobán, ami nem volt könnyű, hiszen hatalmas az egész épület. Elhaladok egy tükör előtt,és szörnyülködve veszem szemügyre magam. Hosszú gubancos haj, karikás szemek, szörnyű testalkat,és még annál is szörnyűbb ember néz vissza rám. Elfordítom tekintetemet ,és folytatom utamat a többi szoba felderítésének céljával.

Fogalmam sincs hol vagyok. Arra emlékszem ,hogy Harry teljesen bekattant ,és magával ráncigált a korházi ajtóig ,de onnantól minden sötét. Talán megérezte milyen lelki válságba kerültem, talán rájött valamire a tervemmel kapcsolatban. Egy dologgal viszont nem számított. Én már mindent elterveztem fejben, minden egyes perc ki van számolva, és egyet sem fogok itt elpazarolni. Kikukucskálok egy ablakon és szemügyre veszem a környéket,de csak fákat látok. Mindenhol csak fa van. Ez így nem lesz jó, valahogy ki kell jutnom innen minél hamarabb. Próbálkozok az ajtókkal,de egyik sem nyílik, próbálkozok az ablakokkal,de még kilincs sincs rajta. Ajajj, valami nagyon nincs ezzel rendben.

Ajtócsapódást hallok így a hang forrása felé indulok. Az ajtóban étel van,meg egy kis innivaló. Valaki bejött, tehát én is ki tudok innen menni.

Felkapok egy széket ,és az ablakhoz sétálok, meglendítem a kezem és nekivágom. Legnagyobb döbbenetemre meg se kottyan neki, megyek tovább és ezt minden ablakkal megcsinálom,sorra az összesről lepattan, és egy kis karcolást sem okoz neki.

Rám tör a pánik ,és teljesen begolyózok, mindent nekivágok az ablaknak, az ajtót rugdosom, ütöm, verem,de semmit sem használ. Lerogyok a földre ,és keserves sírásba kezdek. Nem lehet igaz,miért pont most történik ez velem? Pont akkor amikor már minden olyan jól el volt tervezve.

A zsebembe nyúlok ,és kitapogatom a telefonomat. Gyorsan tárcsázok,és egyre nagyobb pánik lesz rajtam úrrá.

-         Igen? – szól bele főnököm a telefonba, nekem meg görcsbe rándul a gyomrom.

-         Uram én vagyok az. Nagy bajban vagyok. Kérem, segítsen nekem.

-         Tudja Miss. Black, már rég lejárt a határidő a megbízatással kapcsolatban. Új ügynököt állítottunk az ügyre az Ön gyengélkedése alatt. A neve Zayn Malik, a régi besúgója. Mr. Malik felvette  a Maga összes félbehagyott ügyeit,így most nála van az összes akta. Csakhogy tudja Miss. Black, Zayn-ek egyetlen egy kikötése volt. Az, hogy maga miután felébred a kómából szabad legyen. Így mivel én szavahihető ember vagyok , felszabadítom magát a kötelességei alól, innentől kezdve Ön szabad ember.  Az új személyazonossági papírokat, majd elküldöm az egyik ügynökkel. És figyelmeztetem, többet ne keressen Engem, többé már nem segítek magának,és egyáltalán nem is létezem Önnek, rendben?

-         I-igen Uram.- a döbbenet amit most érzek felfoghatatlan.

A vonal megszakad ,én meg egy széken támaszkodok meg. Nem hiszem el. Nem hiszem el mit tett Zayn. Ennyire őrült ő sem lehet,de mégis. Mégis megtette azt, amit sose kértem volna tőle. Egy új élet lehetőségét kínálta fel nekem.

Harry szemszöge.:

-         Hogy lehettek ennyire idióták, hogy nála hagyják a telefont? Hm?- a hangom egyre több haragot, és dühöt sugároz, de nem foglalkozom vele.

-         Most azonnal menjen be hozzá valaki, és kobozza el tőle. Mondom MOST!- kiáltom el magam, miután senki sem mozdul.

Az egyik emberem megindul le Miához, én pedig várok. A monitorok mindent jeleznek nekem. Minden egyes percéről teljes felvételsorozat készül.  Nem tehetek mást ,csak így tudom magam mellett tartani. Képes volna öngyilkos lenni csak ,hogy ne keljen tovább szenvednie.

És ezt honnan tudom? Erre a kérdésre egyszerű a válasz. Sokan dolgoznak nekem, rengeteg ember kézbesíti a drogokat. Két kezemen sem tudnám megszámolni hányan akartak már kilépni tőlem, elárulni ,vagy esetleg felültetni. Mindenre rájöttem, az idő múlásával minden emberen keresztül tudtam látni.

Mint minden esetben itt is van kivétel. Mia volt az a személy akin nem tudtam keresztüllátni, a mai napig nem értem miért keresett meg engem, viszont hálás vagyok a sorsnak érte. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy már nem szereti az életét,és én ettől az elhatározástól akarom eltántorítani.

És hogy miért akarom magam mellett tartani? Erre a legegyszerűbb a válasz. Azért mert Ő nem olyan, mint a sok pénzéhes kis cafka akikkel eddig találkoztam. Ő teljesen más, szinte már egyedi.

Tekintetem újra a monitorra siklik, és döbbenve látom ,hogy az alak akit leküldtem a padlón fekszik valószínűleg ájultan. Átfutom a tekintetem a képernyőkön ,és egyiken sem látom Miát. A kijárati kamerákra kapcsolom a vezérlést, és akkor veszem észre, hogy Mia az erdő felé kezd el futni  teljes sebességgel.

Kicsapom az ajtót,és utána indulok ,bár hatalmas előnyre tett szert velem szemben egyre közelebb kerülök hozzá. Egy folyó mellett haladunk el, ekkor már csak pár lépés választ el tőle, fejét hátra fordítja ,tekintetünk összekapcsolódik, ajkaival némán négy szót formál, majd előrelendül a mélység irányába.

Szeretlek, örökké szeretni foglak!

Huszonegyedik fejezet.:Gyötrelem

Huszonegyedik fejezet.: Gyötrelem

Annyi fájdalom van a világban ,annyi kín gyötri az embereket, olyan sok mindennek kell megfelelnünk. Valaki megbukik ,és valaki továbbjut ezeket az akadályokon ,és élvezi az élet szép oldalát.

Harry szemszöge.:

A szeme csukva van, minden gyötrelem eltűnt az arcáról. Az álmok világát járja,és nincs semmi, vagy senki aki ezt a nyugalmat elvehetné tőle. Nem hagyom.

A pincét kiürítettem, és külön készítettem egy helyet ahol kihallgathatom Mr. Malik-ot. A mai este lesz erre a legalkalmasabb, hiszen minden mára tervezett program töröltetve lett. Egy este alatt köpni fog nekem Zayn , és akkor minden kiderül nekem a kapcsolatukról Miával.

Mia mocorogni kezdett,majd pár buja pislogás után elég éberré vált ahhoz ,hogy felüljön,és szembenézzen velem.

-         Mit keresek itt Harry?

-         Shh angyalom, mindent a maga idejében. - simítok végig a kezén lágyan.

-         Ezt mégis hogy érted? - nézett rám furcsán.

-         Úgy hogy először el fogod nekem mesélni, hogy honnan ismered azt a Malik gyereket, és mi közöd hozzá?- meglepetten húzta össze a szemöldökét, majd a másodperc töredéke alatt el is tüntette azt.

-         Egy régi ismerősöm. Még kölyök koromban ismertem meg. Gyakran jártunk el együtt bulizni ,és csavarogni. Semmi különös. A korházba nem tudom hogy került,sőt azt se tudom én hogy kerültem oda.- Fáradtan kezdte dörzsölgetni a karját,és tekintetembe mélyesztette a sajátját.

-         Mi történt veled Mia? Hol voltál ennyi ideig? –buggyant ki belőlem ,és hirtelen könnyek kezdtek potyogni a szememből le az arcomon át. Gyorsan letöröltem őket,de azok megállás nélkül folytak, és folytak. Mia felállt,odajött mellém ,és az ölembe bújt. Halkan dúdolni kezdett ,és próbált megnyugtatni.

-         Nincs semmi baj Harry. Minden rendben lesz,nyugodj meg, mindig veled leszek. –Próbált csitítani.

     Hírtelen felpattantam ,és rántottam magammal Miát is.

-         Egy így nem mehet tovább- suttogta egy kis hang a fejemben.

-         Ne hagyd hogy átverjen- folytatta

-         Sose maradt veled, miért pont most tenné?

Külső szemlélő.:

A testőrök az ajtó előtt hírtelen vigyázzállásba vágták magukat ,majd miután a Főnök intett ,hogy menjenek utána,rögtön meglódultak.  Harry keze Mia dereka köré kulcsolódott egy feltörhetetlen zárként ,amit az idő sem pusztíthat el.

Egy másodperc alatt kellett döntést hoznia Harry-nek. Vagy most fogja hagyni magát elveszni egy lányban akiben igazából nem is bízhatna,vagy kideríti mi folyik a háttérben.

Ő maga sem tudta igazán mit szeretne; elveszve élni az életét egy lánnyal aki irán többet érez ,vagy a gyötrő magányban élni tovább?

A fiú megállás nélkül törte magának az utat az ajtóig,félelmet nem ismerve hajtotta magát előre.

A lány hirtelen összeomlott lelkileg. Valahogy megérezte mi készülődik a háttérben. A lelke mélyén már tudta mi vár rá. Egy hang megsúgta neki hogy valami közeledik, valami félelmetes ,és mindent elsöprő.

Az időjárás borongósra fordult. Hirtelen köd telepedett az utakra ,és a házakra. Minden olyan homályos lett, mintha a természet így jelezné a világnak hogy valami készülőben van.

Az emberek meg-meg álltak csodálkozni a hirtelen időjárás változásban,de amit magukra eszméltek folytatták útjukat a saját céljuknak megfelelően.

Egy autó állt meg a ház bejárata előtt. Két ember pattant ki belőle ,és nyitotta ki az autó ajtaját a Főnök előtt. A lány eszméletét vesztette ,de a fiú nem törődött vele. Lassan kezdte felemészteni magát ,mivel tudta hogy a lány soha nem fog vele maradni. Kezdte megérteni a lány életének célját, azt hogy ő már nem akar tovább élni, sőt a lehető leghamarabb meg akar halni.

Ezt nem akarta hagyni Harry. Nem akarta elveszíteni azt a személyt, akire már annyi ideje várt, akire minden éjjel gondolt. Ezért elhatározta, hogy mindenáron ki fog mellette tartani, és akár az élete árán is megmenti Miát a saját végzetétől.

Ui:. Tudom későn hoztam az új részt ,és ezt rettentően sajnálom,de higgyétek el nagyon nehéz ,suli mellett írni. Ezért még egyszer elnézést kérek.

Pár mondatban szeretnék bejelenteni valamit.

A blognak hamarosan vége lesz. Lehet ennek örülni, avagy sírni,(bár magam sem tudom mit csinálnék a helyetekben :))  ) de ennek a történetnek is vége szakad egyszer. 

Hamarosan hozom az utolsó részt, és az azt követő epilógust. Remélem addig is kitartotok mellettem ,és a blog mellet is. :)

Csók, puszi, ölelés.

Life.

Huszadik fejezet.: Csalódás

Huszadik fejezet.: Csalódás

Lehetetlen mindennek megfelelni ,és a lehetetlenen az értem ,hogy teljesíthetetlen. Nincs esélyed rá hogy akár meg is közelítsd a célt amiről azt hiszed elérheted.

Harry szemszöge.:

Egy év.  Ennyi idő telt el és még most sem tudom elfelejteni Miát. Lehetetlen. Minden egyes nap eszembe jut szende mosolya,az ahogy szemével pásztázza a környéket. Az ahogy elcsodálkozik egy-egy állat vagy növény mivoltán.

Hiányzik Ő maga. Hiányzik az a tudat, hogy magam mellett tudhatom ,és biztonságban van,az hogy tudjam hol, mikor ,és kivel van. Maga a léte hiányzik.

Egy éve úgy veszítettem el ,hogy fogalmam sem volt hol keressem. Lassan az idő múlásával egyre kevesebb esélyt láttam arra nézve hogy valaha viszont láthatom. A szívem ami addig boldogsággal töltődött,a napok múlásával egyre sötétebb ,és elhagyatottabb lett. Nem akartam az életet,mégsem adtam fel mert tudtam hogy nem szabad,ő se ezt tenné.

Pár napig volt nálam ,de az a pár nap olyan volt mint egy varázs. Soha senki nem gondolná ,hogy egy olyan ember mint én meg tud enyhülni. De mégis. A mogorva ,énem egyre inkább alábbhagyott a társaságában. És ezt honnan tudom ? Onnan ,hogy kezdtem én is másképp látni a világot. Már nemcsak azt láttam hogy mi rossz ebben az egész életben. Megláttam azokat amik mellett vak emberként elmentem. Észrevettem a mindennapi csodákat ,amik apró örömforrást jelentenek. És ez többet jelent minden kincsnél.

De ahogy elment ,és itt hagyott ,egyre lassabban ,de kezdtem megfeledkezni arról ,hogy mi a fontos az életben. Egyre inkább a múlton rágódtam. És próbáltam megtalálni Őt. Egy nyomot ,egyetlen egy hozzá vezető szálat kerestem mindhiába.

Egy napon aztán kaptam egy fülest ,miszerint kórházakat is át kellene nézetnem.     És ekkor találtam meg Őt. Aznap minden a szokás szerint zajlott, minden a megszokott rend szerint ment ,egy telefonhívásig, amiért még ma is hálát adok.

Megtudtam ,hol tartják bent Miát ,és egyből be is akartam menni hozzá,csakhogy rájöttem valaki van vele. Egyedül nem csinálhatta ezt az egészet végig. Tudtam ,hogy várnom kell. Ki kellett várnom a megfelelő időpontot.

Teltek az órák, a napok , a hetek ,és egyre inkább vágytam rá hogy lássam.      Időközben az is kiderült ,hogy mesterséges kómában tartják ,egy bizonyos férfi utasítására. Megfigyeltettem a fickót ,és kiderült egy alaknak dolgozik ,aki már többször próbált nekem keresztbe tenni.

Egy dolgot viszont nem értettem, mi köze van neki Miához?

Pár nap leforgása alatt ,kiderült ,hogy rohama volt és felébredt. Akkor döntöttem el hogy itt az ideje annak ,hogy meglátogassam.

Mia szemszöge.:

Ismét a szokásos sötétség vett körül. A szokásos ürességet éreztem,és kezdtem már megszokni ezt az egészet. Kezdtem barátságba elegyedni az egyedülléttel,és a szívem egy része már nem fájt egyik férfi iránt sem.

És hogy miért változnak az érzésein? Még magam sem tudom,de talán azért mert az idő amit egymás nélkül töltöttünk ,felemésztette a lelkemet. Lassan kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy egyedül vagyok ,és egyedül kell megbírkóznom ezzel az egésszel. Viszont hiányoznak az együtt eltöltött órák. Azok az idők amikor elengedhettem magam és nem kellett attól tartanom mikor fognak ránk rontani.

Ismét közelített felém a megszokott sötétség ,és egy rántás kíséretében a szemem kipattant a helyéről.  Ismét úgy keltem fel ,hogy megrándult a testem. Fogalmam sincs ez miért van. Talán azért mert az álom nyugodt világából visszakerülök az élet sötétségébe.

Alakok vettek körül,és minden zokszó nélkül felkaptak a helyemről ,és magukkal cipeltek. Nem volt erőm tiltakozni. Minden porcikám az ellen tiltakozott amit velem műveltek mégsem tudtam megállítani ezt a folyamatot. Csak vittek,és vittek, megállíthatatlanul folytatták az útjukat a titokzatos felé. Oldalra fordítottam a fejem ,és ekkor pillantottam meg Őket.

 A szívem kihagyott pár ütemet ,és csak pár pislogás után tudtam meggyőzni magam arról hogy amit látok valóság ,és nem álom. A két férfi akik iránt az életemben valamit éreztem egymás mellett mentek. Zayn hurcolták ,több testőr is lefogta ,Harry mellett viszont egy ember sem állt. Úgy tűnt Harry rájött a ki is vagyok Én valójában.

Ui.: Köszönöm a kommenteket,köszönöm a támogatást, és köszönök mindent. :)

Ez a rész valóban nem tartalmaz párbeszédet,de szerintem így is elég beszédesek a sorok önmagukban is.

:))

Csók, ölelés,puszi.

Life.

Tizenkilencedik fejezet: Ébredés

Tizenkilencedik fejezet. : Ébredés

Lassan lepereg az élet, gyorsan jön a vég, egyszer minden véget ér és nincs többé remény.

Gépek sipognak, a fejem lüktet, és minden akaraterőmre szükségem van ahhoz, hogy megpróbáljam kinyitni a szemem. Erős fény borítja a szobát így gyakran pislogni kezdek, hogy minél előbb megszokjam a fényáradatot. Fejemet balra billentem ,és ahogy tisztul a látásom, úgy szerzek információt a hollétemről kapcsolatban. Egy korházi szobában vagyok méghozzá Zayn társaságában.

Feje a kezemben pihen, a szeme be van csukva,és valószínűleg az álmok világát járja. Ki tudja mióta lehet itt mellettem? Simogatni kezdem az arcát mire ő kábán, de kinyitja a szemét.

- Mia hát te már ébren vagy? - ugrik fel, majd lép közelebb hozzám és hirtelen a karjába kap. Zokogó hang tör fel a torkából én meg csitítani kezdem.

- Minden rendben van Zayn nyugodj meg, itt vagyok.

Behúzom magam mellé az ágyba, majd gondosan betakargatom. Fejét a mellkasomra hajtja ,én meg simogatni kezdem a haját. Lassan megnyugszik , lélegzése lelassul , én pedig megfogalmazom magamban a kérdéseimet, amik már azóta kavarognak a fejemben mióta megláttam hol vagyok.

- Zayn hogy kerültem ide?

- Mire emlékszel Mia, mi az utolsó kép ami rémlik?-vesz egy mély levegőt ,majd lassan kiengedi.

- Nem tudom, minden olyan homályos. Annyira emlékszem, hogy meg voltam kötözve, és mindent elkövettem annak érdekében, hogy kiszabaduljak.

Pár kép cikázik át a fejemben,majd undorodva a fájó csuklómra pillantok, miután meglátom, hogy be van kötözve nem a legjobb következtetést vonom le.

- Minden rendben lesz. Mindent helyre fogok hozni, ígérem. - Felül mellettem, majd a   fejemet mellkasára hajtva dúdolni kezd egy dalt. Ismerős illata, és hangja hamar az        álom határára visz, és a gondolat, hogy itt van mellettem, átrepít a túlvilágra.

Zayn szemszöge.:

Miután Mia elaludt mellettem elmentem az orvoshoz, hogy megmondjam neki felébredt. A doki rögtön lábra pattant és együtt elindultunk a szobához, amit már oly' régóta látogatok.

Belépünk az ajtón, majd odamegyünk Mia ágyához. Simogatni kezdem az arcát miután kettőt pislogott hátrébblépek a dokinak helyet adva.

     -Jó napot Miss. Black remélem szépet álmodott. - mosolyodik el a doktor.

Mia arcán enyhe hangulatváltozás megy végbe, amit csak a nagyon szemfüles ember vesz észre,majd mosolyt ölt az arcára és kezet próbál nyújtani, ám amikor felemeli a kezét, enyhe sikolyszerű hang tör fel a torkából, és visszaejti azt.

Az orvos a keze után nyúl, majd nyugtatóan enyhén megszorítja.

-  Tudja hogy mi történt magával , és hogyan került ide?- kérdezi az orvos.

- Alig emlékszem valamire, azok is emlékfoszlányok különböző alakokról, semmi konkrétumot nem tudok mondani Önnek. - csüggedten lehajtja a fejét, és a tenyerét kezdi el bámulni.

- Meg kell vizsgálnom Mia, kómában volt, aminek akár utóhatásai is lehetnek.

Arcán a félelemnek egyetlen egy jelét sem véltem felfedezni, pedig nem is sejthette, hogy milyen sokáig volt távol tőlem, és az egész világtól.

A doki távozik a szobából, majd a holnapra beígért vizsgálatok időpontjaival papírt nyújt át egy nővér. Mia ismét álomba merült mellettem, és látszott rajta hogy zavarja a tudatlanság. Leülök egy székre, majd böngészi kezdek a papíron szereplő időpontok között.

A telefon csengése megzavar,majd szitkozódva kislisszanok az ajtón ,és a fülemhez emelem a készüléket.

-Hallottam Mia holléte felöl, gondolom te magad akartál felhívni engem nem egy nővér,csak elfelejtetted a nagy örömödben. – Felelte a Főnököm,és hangjából csak úgy csöpögött a merő gúny.

-Természetesen uram. Ne kételkedjen bennem. –Vetettem oda a hazugságot amiről mind a ketten tudtunk, hogy nem igaz,és letettem.

Egy alak felmordult mellettem, majd nem hitt a szemének amikor meglátta ahogy Mia felül az ágyban.- bizonyára felébresztettem, gondoltam magamban.- A fickó ellépett az ajtótól ,majd egy telefont vesz a kezébe és tárcsáz.

-Mr. Styles ,Mia felébredt. - vetette oda majd gyorsan kinyomta,és sietősen távozott.

Ui: Nagyon szépen köszönöm a kommenteket mindenkinek,és örömmel bejelentem hogy 4000+-os az oldalmegejelenítés. :))

Tudom jól ,hogy sokáig megvárattalak titeket,de ígérem a szünetben többet fogok

jelentkezni. :))

Csók,puszi,ölelés.

Life.

Tizennyolcadik fejezet.: Idő

Tizennyolcadik fejezet.:

Idő.:

Csodák voltak,vannak,és lesznek is az élet folyamán. Van hogy már fel sem tűnik ,mivel megszokjuk ,de ha egy olyan cselekmény után következik ami után nem várnánk igencsak nagy hatása van.

Mia szemszöge.:

Lebegek. Nincs semmilyen fajta nyomás a mellkasomban ,és ez olyan felemelő érzés ,hogy hamar meg is szokom. A környezet ismerős. A régi családi házunk udvarán vagyok a szüleimmel. Minden olyan tökéletes volt akkoriban ,és én próbáltam bebizonyítani magamnak,hogy nem az. Ezt nem kellett volna tennem.

Piknikezünk kint a fűben heverészve ,és fütyülünk az egész világra. Olyan régen történt mindez ,hogy magamra sem ismerek. Anya ,és Apa között ülök ,és nevetek a mindennapos vicceiknek ,amiket akkoriban annyira szerettem.

A hajam fátyolként omlik előre ,és így hogy kívülről látom magam meg kell hogy mondjam akkoriban sokkal jobban festettem. Persze ez érthető.

Apa gyanakodva méregeti az előtte álló szendvicset amit feltehetőleg Anya csinált ,majd reménykedve a jó ízekben beleharap. Anya felderülve énekelget mellettem. A szívem facsarodik össze ,és belém mar a valóság külső zaja.

Ez csak egy álom. Ismételgetem magamnak sokadszorra ,és próbálom felrázni magam ,de mindhiába.  Ám lassan kezd kivilágosodni egy pont előttem ,és én közeledek felé. A fény nyaláb elé érek ,és az beránt magával.

Fél évvel később.:

Zayn szemszöge.:

A mai nap sem indult másképp: bementem a főnökhöz a melóért amit nemrég adott ki,hogy teljesítsem,mivel Mia kiesése után én kerültem feljebb egy pár fokkal a ranglétrán. És,hogy mit kaptam? Öljem meg Styles-t. Több durva ügybe is belekeveredett Mia elvesztése után , és mivel én nem mondtam meg neki hol van Ő nem tudott mit kezdeni magával ,így ezzel verte le magáról a feszültséget,és ezt már a Főnök sem hagyhatta szó nélkül.

 Ha Mia valamilyen csoda folytán felébredne ,akkor tudná talán megakadályozni hogy megöljem,de akkor is ismétlem talán. Az a mocsadék megérdemli azt amit kapni fog tőlem. Begubózta Miát ,és megfosztott attól ,hogy vele legyek. És Én mit tettem emiatt? Megparancsoltam az orvosoknak ,hogy adjanak neki napi szinten altatót,illetve nyugtatót. Így a legbiztosabb ,ebben az esetben nem fog elhagyni Harry miatt.

A korház nincs messze ,így oda vezet a következő állomásom. Nap mint nap látogatom ,ha időm engedi ,és imádkozok érte,hogy egy nap majd úgy fog felébredni ,hogy minden tökéletes körülötte ,de még nem az ,így ő had aludja át ezt az egészet.

Amint belépek megcsap egy elektromos borzalom ,ami miatt legszívesebb fejvesztve rohannék el ,de nem teszem. Folytatom az utamat Mia szobája felé,és amikor belépek borzalmas látvány fogad.

A szoba amit azért béreltettem neki ,hogy ne zavarja senki ,üres. Minden vizitet ,és egyéb ellenőrzéseket itt szoktak elvégezni ,ezért elég szívfacsaró látvány nyújt az üres helyiség.

Szinte rohanok a nővérpult felé.

-         Elnézést asszonyom meg tudná mondani hol találom Mia Black kisasszonyt?

-         Várjon egy percet uram,sokan vannak itt akik maga előtt, várja ki a sorát, ne tolakodjon - Felel rezzenéstelen tekintettel majd folytatja a „munkát”. Felkapom a vizet ,és nem tudok mit tenni a dühömmel ,ezen a semmittevő emberi lényen vezetem le.

-         Na ide figyeljen Maga ,öntelet ,semmittevő semmiség. Most azonnal álljon fel,és kezdjen el rendesen dolgozni ,mint egy rendes nővér máskülönben... - Itt abbahagyom mielőtt valami olyat mondanék amit nem tudok visszaszívni. -A nő arcán hitetlenkedés fut át majd sértettséget színlelve feláll,és keresgélni kezd a számítógépen ,majd közli velem ,hogy mit talált.:

-         Miss. Black a műtőben van. A gépbe nincs beütve ,hogy mi történt vele,csak annyi,hogy körülbelül fél órája történt vele valami ,és műtőbe kellett szállítani. Ön talán a vőlegénye ? –Enyhül meg a hangja ,majd miután rám pillant ,és meglátja a szememben gyülekező könnycseppeket elhallgat,és kilép a pult mögül,majd elkísér a műtő ajtajáig.

-         Ha bármi gond lenne jöjjön vissza ,hátha tudok segíti Uram. Elnézést a modortalanságomért ,csak tudja elég feszült hangulatban talált rám.-

    Morgok valami köszöntet félét ,és lerogyok a legközelebbi székre.                             

    Nem történhet meg megint ugyanez ami fél éve. Nem fogom hagyni. 

Ui:.:1.: Nagyon rosszul esett az ,hogy nem kaptam kommenteket az előző részhez.:(

2.: Gimi elsős lévén sokat kell tanulni ,ezért késtem egy hetet a résszel ,és ezt nagyon sajnálom. 

Nem lett valami hosszú a bejegyzés ,de mint már megszoktátok nem szoktam sokat írni.

Mindenkinek sikerekben gazdag tanévet ,és boldogságos olvasást kívánok.:))

Csók,puszi,ölelés.

Life.

Tizenhetedik fejezet. : Emlék

Tizenhetedik fejezet. :

Emlék.:

Minden megváltozik egy napon,és lehet nem tudsz majd mit tenni csak állni és nézni,ahogy a dolgok felfordulnak.

Zayn szemszöge. :

Emlékek sokaság cikázott át a fejemben,és én csak ültem az ágy mellett ,és néztem Őt. Ahogy egyenletes lélegzésének ütemére mellkasa fel-le mozog,és a keze a tenyeremben van . Itt tartom magam mellett,és nem akarom elengedni. Nem akarom újra átélni azt a kínt amit akkor éltem át ,amikor a családomat mentettem helyette.

Azt hiszem aznap változott minden meg az életemben. Minden a feje tetejére ált ,és csak arra eszméltem fel a gondolataim közül ,hogy egy korházban ülök anyámék mellett. Sikerült megmentenem őket,de nem tudtam mi történt Miáékkal. A mentősök kiérkeztek a helyszínre,és engem is magukkal vittek. Nem láttam Miá-ék házát ,így rettentően ideges voltam. Apáékkal mindent rendben találtak, a félelmen ,és egy kis enyhe füstmérgezésen kívül nem találtak semmit.

Megnyugodtam,de a legnagyobb aggodalmam még nem oszlott szét az elmémben. Amikor az orvos közölte,hogy nincs semmi baj a szüleimmel,és a húgommal rögtön felálltam ,és elindultam Miához.

Az út borzasztóan lassan telt el. A kocsiban ülve ,tördeltem az ujjaimat ,és hálát adtam istennek azért ,hogy nem történt komolyabb baj. A családom még nem tudja mi történt odalent ,mivel nyugtatót adtak be nekik,így pár órácskára kiütve hagytam őket.

A házak rettentő pompájukban sorakoztak egymás mellett és a külsejüknek megfelelően igazán,figyelemfelkeltően vonják el a figyelmet az embereket a gondolataiktól. A sofőr az utat nézi ,és egyszerű megállapítani ,hogy ebből a fizetésből próbálja fenntartani saját magát és a családját. Képek függnek a kocsi műszerfalán amelyen a sofőr és feltehetőleg a családja szerepel.

 A kocsi lassítani kezd bennem meg nő az adrenalin. Amint megérkezek a házhoz hideg borzongás fut végig a gerincemen. Nehezen tudok uralkodni magamon. A tüdőmből kiszökik a maradék levegő és mit sem törődve a sofőr kérdő ábrázatával kipattanok a kocsiból és futásnak eredek. A szél süvít a fülem mellett a hajamba belekap a menetszél de az utamat rendíthetetlenül folytatom. A ház romokban hever , a szívem kitartóan kalapál. Megálljt parancsolok magamnak és levegő után kapkodva rogyok össze a megperzselt fűben. A falak feketék a tető eltűnt, helyét fekete gerendák vették át amikből a perzselő tűz a maradék " életet"is kiszívta .

Senki sincs a ház körül minden el van kordonozva.,és semmilyen életre utaló jel nincs.

Egy kisgyerek elszalad mellettem a mamájával majd miután megbámulták a porig égett házat tovább haladnak. Az eszem azt súgja hívjak valakit de a szívem még mindig Miát szólogatja.

 Pár perc vagy talán óra telik el mire fel tudok állni, és a legnagyobb akaraterőmet összeszedve felhívom a korházakat abban a reményben hogy valaki majd csak mond valamit. Az első helyen nem tudtak semmilyen Black családi katasztrófáról a következő recepciós viszont olyat mondott amitől a szívem kihagyott egy ütemet.

-         Nagyon sajnálom uram ,az egész család elhunyt.... - pár pillanatra megáll ami nekem maga a világvége volt.. - Ám egy bizonyos Mia Black túlélte. Ha óhajtja átadhatok neki egy üzenetet miután felébredt a nyugtató hatása alól .-

-         Nem köszönöm. - erőltetem ki a megfelelő választ ,majd elindulok a korház felé ahol Miát ápolják. Hosszú utam során rengeteg időm volt gondolkodni , mégis amikor megérkeztem a bejárat elé semmilyen épeszű gondolat nem jutott az eszembe. Mia szobája előtt viszont még a saját létezésemet is le tagadtam volna olyan lelki állapotban voltam.

Pár óra múlva amikor Mia felébredt nagyon rossz állapotban volt. Teljesen elment az életkedve és akárhogy próbáltam felvidítani sehogy sem tudtam. Próbáltam elterelni a figyelmét a családja gondolatai felől de nem sikerült. Teltek a napok és megjelent a rendőrség is hogy felvegye a vallomásainkat azzal kapcsolatban amit elkövettünk. Miával együtt bevallottuk a bűncselekményt, és előzetes letartóztatásba vettek minket. Ekkor jelent meg bizonyos "főnök" elintézte hogy ne jussunk börtönbe viszont cserébe neki kellett szentelnünk az életünket. Mia felemésztette magát és nem tudtam kirángatni a sötétség bugyraiból.


Ui.: Ez a fejezet számomra nem a cselekvésekre irányult hanem a múltra. Arra gondoltam egy kicsit bemutatok Mia múltjából. Remélem sikerült. :))
Nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig kellett várnotok erre a fejezetre ,de nekem is elkezdődött a kilencedik ami köztudottan nem könnyű ,így a részeket hétvégenként fogom hozni. :)) 
Nagyon köszönöm a kommenteket ,és remélem velem fogjátok végigizgulni ezt a történetet. :))

Tizenhatodik fejezet.: Nyugalom

Tizenhatodik fejezet.:

Nyugalom.:

Sokszor érzünk fájdalmat,keserűséget,magányt,és szomorúságot ,de eljön majd az a pillanat ,amikor minden tökéletes lesz a maga módján.

Harry szemszöge. :

A nyomozó fél órával ezelőtt távozott. Olyan információkat juttatott el hozzám ami elvezethet Miához.

Franciaországban vagyok ,és a leggyorsabb gépemmel épp most landoltunk. A kapitány az egyik  legjobban kiképzett repülős tiszt akire „ barátomként” tekintek. Ma ő hozott el ide. A legnagyobb tudású  embereimmel együtt kilépünk a kapukon,majd egy magánautóba szállunk ,és elindulunk arra a helyre amit megadtak címnek.

Az út közben elkezdünk mindannyian felfegyverkezni. Fegyverek ,kések ,nagyon ,és kisseb robbanószerek kerülnek elő a bőröndökből. Minden lehetséges helyre elrejtjük a tárgyakat ,majd megbeszéljük a taktikát amit bevetünk. Én hátrébb fogok állni, mivel nem akarok a tűzvonal legelső sorában álldogálni,bár ha tehetném odarohannék Miához egymagam is .

A „sofőr” megáll a kijelölt helyen,majd kipattanunk a kocsiból ,és elindulunk az épület felé. A lehető leggyorsabban akarjuk lezavarni az egészet,így a megadott terv szerint haladunk. Minden ki,és bejáratot megnézünk ,és én személy szerint furcsállom,hogy nincs kint senki. Berontunk a helyiségbe ,és rettentő bűz csapja meg az orrom. Felfordul a gyomrom ,és nagyon össze kell szednem magam ahhoz ,hogy el ne hányjam magam.

A kezemmel eltakarom az arcomat,és próbálok azon keresztül lélegezni. Mindenhol holttestek hevernek,és megrémülök mivel egy női alakot is felfedezek a földön fekvők között.  Rengeteg ember van a földön ,de én csak arra az egyre koncentrálok. Imádkozok ,hogy ne ő legyen az és ne nekem kelljen megtalálnom. Lassan odamegyek a halott mellé,és megfordítom. Remegés fut végig a testemen ,és nagy megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Nem Mia az. Körbenézek hátha megpillantok valamiféle nyomot ami alapján megtalálhatom ,de semmi sincs a raktárban csak holttestek ,és fegyverek.

-         Induljunk uram nincs itt a keresett személy. – Szólal meg mögülem egy hang.

Felállok ,és újra szemügyre veszem az egész épületet. Nincs itt Mia ,ami arra enged következtetni ,hogy elmenekült. Egyedül ezt nem csinálhatta ,mivel sokan védték. Valaki segített neki,valaki aki nagyon magasan van kiképezve.

Zayn szemszöge:

Itt ülök és várok. Várok arra ,hogy felébredjen ,és egy kicsi nyugalomban legyen részem. Várok arra ,hogy újra haljam a hangját,és megpillantsam szemeit. De mindhiába,mivel még nem kelt fel,és várhatólag még egy ideig nem is fog.

Képtelen vagyok akár egy percre is magára hagyni. Nem akarom ,hogy azt érezze egyedül van, ismét. Régen volt már ,hogy megismertem. Akkor nem gondoltam volna ,hogy effajta kapcsolat alakul ki közöttünk. Régen minden teljesen más volt. Kamaszok ,éretlenek,és önfejűek voltunk. Mit is hittünk ? Ja megvan, azt ,hogy mi nem leszünk olyanok mint a többi tizenéves kis elkényeztetett picsa. Nem is lettünk,bár inkább lettem volna olyan.

Egyszer sem hittem ,hogy visszasírom azokat az éveket amiket még a játszótéren töltöttem  a húgommal ,csak mert a szüleim rám sózták. Valahogy más dolgokban hittem ,és nemcsak én voltam így vele. Megtaláltam magam mellé Miát,aki valamilyen dolognál fogva azonosulni tudott velem. És itt kezdődött el minden.

Teltek a napok,hónapok ,és egyre jobban megbíztunk egymásban. A legtöbb időt vele töltöttem el,és ez fordítva is igaz. Elválaszthatatlanok voltunk. Nagyon sok hülyeségbe belerángattuk egymást,és talán ez volt a baj. Nagyon felelőtlenek voltunk. Mia nagyon szerette a családját ,de nem akart az a fajta elkényeztetett kis picsák közé tartozni,így dacolni kezdett a szüleivel az én oldalamon.

Igen tehetős családból származtunk mind a ketten ,így nem volt gond az anyagiakkal. Mindent megadtak nekünk ,és csak akkor vették észre rajtunk a „változásokat” amikor már késő volt.

 Egyre több fekete ügyekbe keveredtünk bele ,amikről köztudottan nagyon nehéz kimászni. Egyre jobban elkanászosodtunk ,és nem törődtünk senkivel,és semmivel. Egy napon kitaláltuk ,hogy jó muri lenne petárdázni egyet. Mind a ketten ugyanabban az utcában laktunk ,és megegyeztünk ,hogy a pincékben csináljuk meg külön-külön,majd úgyis hallani fogjuk ,ha beizzítottuk a „robbanószereket”.

Aznap este úgy beszélték meg a szüleink ,hogy elmennek vacsorázni ,így remek alkalom nyílt arra ,hogy végrehajtsuk amit beterveztünk. Miával ketten elmentünk ,és késő estig nem is mentünk haza,majd miután besötétedett ,elváltunk ,és elkezdődött a parádé.

A petárdákat ládaszámra vettük meg,majd heccből egy kartonnal meg is gyújtottunk mind a ketten. Nem kellett volna. Lángra lobbant a pincénk ,és csak annyit hallottam hogy Mia is meggyújtotta az övét. A pince elkezdett leégni ,a ház eredetileg pedig üres volt. Mire kiértem a ház alterőből addigra lángokban állt az egész ház. Nem tudtam mit tenni,és csak idegtépő visítozások hallottam az egész házból.. Ekkor döbbentem rá,hogy a szüleink nem mentek el otthonról.

Mikor oldalra fordítottam a fejem láttam ,hogy Miá-ék háza is ég. Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam mit tegyek. Mentsem Miát ,vagy a családomat. 

Ismét hozok néhány közérdekűt.:

Szóval, mivel sokan mondtátok ,hogy folytassam egy ideig a blogot ,megpróbálom húzni a szálakat,így hosszabb lesz a blog.

Ma felraktam a részt ,viszont hétfőn ,és kedden nem tudok részeket hozni ,mivel megyek verébtáborba. Remélem mire visszajövök bővül a társaságunk. :))

Csók,puszi,ölelés. Life. 

Tizenötödik fejezet: Lehetőség

Tizenötödik fejezet.:

Lehetőség.:

Sokak irigyek a normális életre ,és csak kevesen tudják mennyire menyire nehéz is valójában abban élni.

Zayn szemszöge:

Leszállt a gép Franciaországban. Pontosan tudom hova kell mennem. Leintek egy taxis fazont ,és lediktálom neki a címet. Az út rettentően lassan telik. Minden egyes percet sajnálok ,mivel nem lehetek mellette. Mia mellett. Nem tudom milyen ügyekbe keveredett ,de azzal már most tisztában vagyok ,hogy nem kispályán játszik. Ki kell szabadítanom valahogy ,és egy tervet is ki kell találnom.

Fák,bokrok ,és egyre több tábla mellett haladunk el ,ami azt jelzi ,hogy közeledünk a városhoz,amit megadtam címnek. A taxis megáll ,majd miután fizettem elhajt.

Elindulok vissza a város szélére ,és valahonnan tudom merre kell mennem. Annyit támpontom van ,hogy a város külső részén keressek egy elhagyatott raktárépületet.

Kilépek az útra a járdáról ,ezzel átlépem a városhatárt. Kocogni kezdek ,és megpillantok egy kerítést. Fellépek a drótra ,és átlendítem magam, földetérés után körbenézek ,majd miután meglátok egy alakot a szélső épület egyik eldugott  szegletében,úgy döntök felmászok a közelebbi raktárhelyiségre.

Egy alakot pillantok meg először szikével a kezében ,majd rögtön mögötte megkötözve Miát. Visszataszító látvány fogad. Arca eltorzult ,keze hátrakötözve a   hátánál. Nyakán patakokban megszáradva a vér ami arra enged következtetni ,hogy nem most kezdték el kínozni.

Düh árad szét a testemben ,és rettentően nagy akaraterőre van szükségem ,hogy ne rohanjak be ajtóstól a helyiségbe. Minden erőmmel azon vagyok ,hogy kitaláljak valamilyen tervet ,de hirtelen nem jut eszembe semmi. Rögtönöznöm kell ,amit nagyon nem szeretek mivel ,olyan problémák is szembe jöhetnek velem amelyekre nem számítottam.

A fickó újra Mia elé lép ,és az arca elé tartja a kést. Beszél hozzá ,erre Mia elfordítja a fejét,erre az alak belevág a nyakába ,és én ekkor már tudom mit teszek.

Mia szemszöge:

Ismét nem beszéltem ,és erre megint megvágtak. Rettentően fáj az arcom ,és úgy érzem még nem fejezték be. Az alak ellép előlem ,és egy kis időre fellélegezhetek. Pár perc pihenő után megint elém lép ,majd felhajtja a fejemet ,hogy szembe tudjak nézni vele.

-         Tudod Miácska ,Harry nem tette meg azt amit tőle kértünk,ezért most te fogsz megbűnhődni. –felemelte a kést és a nyakhajlatomba teszi.

-         Vagy beszélsz ,vagy itt helyben megöllek. Értve vagyok ?

Nem válaszolok ,ezért újra belém vág. A vér csorog megállás nélkül,és a fejem is kóvályog. Lassan billeg a fejem ide-oda majd a szemem is lecsukódik.

Hangokat hallok. Egy lövés,két lövés ,és még több tárnyi golyó repül el a közelemben. Egyre többen kiabálnak ,és jajveszékelnek ,majd nyöszörgés ,és puffanás hallatszik. Ki akarom nyitni a szemem megnézni mi történik ,de nem tudom. Hangokat hallok magam körül ,majd valaki a karomnál kezd el kotorászni. A csomó enged ,és a kezem felszabadul. Valaki felkap a karjaiba ,és elkezd velem futni.

Az sötétség lassan elnyel ,és egyre kevésbé hallok jól,majd megszűnik a kapcsolatom a külvilággal.

Néhány órával később:

Csipogó hangokat hallok,és fura korházi illat csapja meg az orromat. Próbálom kinyitni a szemem ,de az sehogy sem engedelmeskedik nekem.

-         Doktor úr mondja hogy fel fog épülni. – Hallom meg Zayn ismerős hangját ,és ez nyugalommal tölt ,el.

-         Nagyon sok vért veszített,de remélhetőleg fel fog épülni. Hagyjunk neki egy kis időt,hogy kipihenhesse magát,és a szervezete ismét elegendő vért termeljen.

Fogalmam sincs milyen felépülésről , és vérről van szó de ez most nem is érdekel,egy dolgot akarok. Magam mellett tudni Zaynt .

Ajtócsapódás hallatszódik ,majd egy kéz tapad az enyémre. Próbálom megszorítani ,de a kezem sem engedelmeskedik nekem. A sötétség ismét közeledik ,és újra leránt egy ismeretlen, kellemes világba.


Ui.: Néhány közérdekű közlemény.: 

Lassan a blog végére érünk. Engem személy szerint nagyon nehezen érint véget vetni egy blognak ,de nem tehetek ellene semmit. Minél hamarabb próbálom majd hozni a részeket,hogy még a nyáron valahogy befejezzük együtt ezt a történetet.

Nem tudom milyen elképzelésetek van a blog végét illetően ,de ha van bármilyen tippetek azt nagyon szívesen elolvasnám. :)) 

Csók, puszi, ölelés...Life.