Tizenhatodik fejezet.: Nyugalom

Tizenhatodik fejezet.:

Nyugalom.:

Sokszor érzünk fájdalmat,keserűséget,magányt,és szomorúságot ,de eljön majd az a pillanat ,amikor minden tökéletes lesz a maga módján.

Harry szemszöge. :

A nyomozó fél órával ezelőtt távozott. Olyan információkat juttatott el hozzám ami elvezethet Miához.

Franciaországban vagyok ,és a leggyorsabb gépemmel épp most landoltunk. A kapitány az egyik  legjobban kiképzett repülős tiszt akire „ barátomként” tekintek. Ma ő hozott el ide. A legnagyobb tudású  embereimmel együtt kilépünk a kapukon,majd egy magánautóba szállunk ,és elindulunk arra a helyre amit megadtak címnek.

Az út közben elkezdünk mindannyian felfegyverkezni. Fegyverek ,kések ,nagyon ,és kisseb robbanószerek kerülnek elő a bőröndökből. Minden lehetséges helyre elrejtjük a tárgyakat ,majd megbeszéljük a taktikát amit bevetünk. Én hátrébb fogok állni, mivel nem akarok a tűzvonal legelső sorában álldogálni,bár ha tehetném odarohannék Miához egymagam is .

A „sofőr” megáll a kijelölt helyen,majd kipattanunk a kocsiból ,és elindulunk az épület felé. A lehető leggyorsabban akarjuk lezavarni az egészet,így a megadott terv szerint haladunk. Minden ki,és bejáratot megnézünk ,és én személy szerint furcsállom,hogy nincs kint senki. Berontunk a helyiségbe ,és rettentő bűz csapja meg az orrom. Felfordul a gyomrom ,és nagyon össze kell szednem magam ahhoz ,hogy el ne hányjam magam.

A kezemmel eltakarom az arcomat,és próbálok azon keresztül lélegezni. Mindenhol holttestek hevernek,és megrémülök mivel egy női alakot is felfedezek a földön fekvők között.  Rengeteg ember van a földön ,de én csak arra az egyre koncentrálok. Imádkozok ,hogy ne ő legyen az és ne nekem kelljen megtalálnom. Lassan odamegyek a halott mellé,és megfordítom. Remegés fut végig a testemen ,és nagy megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Nem Mia az. Körbenézek hátha megpillantok valamiféle nyomot ami alapján megtalálhatom ,de semmi sincs a raktárban csak holttestek ,és fegyverek.

-         Induljunk uram nincs itt a keresett személy. – Szólal meg mögülem egy hang.

Felállok ,és újra szemügyre veszem az egész épületet. Nincs itt Mia ,ami arra enged következtetni ,hogy elmenekült. Egyedül ezt nem csinálhatta ,mivel sokan védték. Valaki segített neki,valaki aki nagyon magasan van kiképezve.

Zayn szemszöge:

Itt ülök és várok. Várok arra ,hogy felébredjen ,és egy kicsi nyugalomban legyen részem. Várok arra ,hogy újra haljam a hangját,és megpillantsam szemeit. De mindhiába,mivel még nem kelt fel,és várhatólag még egy ideig nem is fog.

Képtelen vagyok akár egy percre is magára hagyni. Nem akarom ,hogy azt érezze egyedül van, ismét. Régen volt már ,hogy megismertem. Akkor nem gondoltam volna ,hogy effajta kapcsolat alakul ki közöttünk. Régen minden teljesen más volt. Kamaszok ,éretlenek,és önfejűek voltunk. Mit is hittünk ? Ja megvan, azt ,hogy mi nem leszünk olyanok mint a többi tizenéves kis elkényeztetett picsa. Nem is lettünk,bár inkább lettem volna olyan.

Egyszer sem hittem ,hogy visszasírom azokat az éveket amiket még a játszótéren töltöttem  a húgommal ,csak mert a szüleim rám sózták. Valahogy más dolgokban hittem ,és nemcsak én voltam így vele. Megtaláltam magam mellé Miát,aki valamilyen dolognál fogva azonosulni tudott velem. És itt kezdődött el minden.

Teltek a napok,hónapok ,és egyre jobban megbíztunk egymásban. A legtöbb időt vele töltöttem el,és ez fordítva is igaz. Elválaszthatatlanok voltunk. Nagyon sok hülyeségbe belerángattuk egymást,és talán ez volt a baj. Nagyon felelőtlenek voltunk. Mia nagyon szerette a családját ,de nem akart az a fajta elkényeztetett kis picsák közé tartozni,így dacolni kezdett a szüleivel az én oldalamon.

Igen tehetős családból származtunk mind a ketten ,így nem volt gond az anyagiakkal. Mindent megadtak nekünk ,és csak akkor vették észre rajtunk a „változásokat” amikor már késő volt.

 Egyre több fekete ügyekbe keveredtünk bele ,amikről köztudottan nagyon nehéz kimászni. Egyre jobban elkanászosodtunk ,és nem törődtünk senkivel,és semmivel. Egy napon kitaláltuk ,hogy jó muri lenne petárdázni egyet. Mind a ketten ugyanabban az utcában laktunk ,és megegyeztünk ,hogy a pincékben csináljuk meg külön-külön,majd úgyis hallani fogjuk ,ha beizzítottuk a „robbanószereket”.

Aznap este úgy beszélték meg a szüleink ,hogy elmennek vacsorázni ,így remek alkalom nyílt arra ,hogy végrehajtsuk amit beterveztünk. Miával ketten elmentünk ,és késő estig nem is mentünk haza,majd miután besötétedett ,elváltunk ,és elkezdődött a parádé.

A petárdákat ládaszámra vettük meg,majd heccből egy kartonnal meg is gyújtottunk mind a ketten. Nem kellett volna. Lángra lobbant a pincénk ,és csak annyit hallottam hogy Mia is meggyújtotta az övét. A pince elkezdett leégni ,a ház eredetileg pedig üres volt. Mire kiértem a ház alterőből addigra lángokban állt az egész ház. Nem tudtam mit tenni,és csak idegtépő visítozások hallottam az egész házból.. Ekkor döbbentem rá,hogy a szüleink nem mentek el otthonról.

Mikor oldalra fordítottam a fejem láttam ,hogy Miá-ék háza is ég. Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam mit tegyek. Mentsem Miát ,vagy a családomat. 

Ismét hozok néhány közérdekűt.:

Szóval, mivel sokan mondtátok ,hogy folytassam egy ideig a blogot ,megpróbálom húzni a szálakat,így hosszabb lesz a blog.

Ma felraktam a részt ,viszont hétfőn ,és kedden nem tudok részeket hozni ,mivel megyek verébtáborba. Remélem mire visszajövök bővül a társaságunk. :))

Csók,puszi,ölelés. Life. 

Tizenötödik fejezet: Lehetőség

Tizenötödik fejezet.:

Lehetőség.:

Sokak irigyek a normális életre ,és csak kevesen tudják mennyire menyire nehéz is valójában abban élni.

Zayn szemszöge:

Leszállt a gép Franciaországban. Pontosan tudom hova kell mennem. Leintek egy taxis fazont ,és lediktálom neki a címet. Az út rettentően lassan telik. Minden egyes percet sajnálok ,mivel nem lehetek mellette. Mia mellett. Nem tudom milyen ügyekbe keveredett ,de azzal már most tisztában vagyok ,hogy nem kispályán játszik. Ki kell szabadítanom valahogy ,és egy tervet is ki kell találnom.

Fák,bokrok ,és egyre több tábla mellett haladunk el ,ami azt jelzi ,hogy közeledünk a városhoz,amit megadtam címnek. A taxis megáll ,majd miután fizettem elhajt.

Elindulok vissza a város szélére ,és valahonnan tudom merre kell mennem. Annyit támpontom van ,hogy a város külső részén keressek egy elhagyatott raktárépületet.

Kilépek az útra a járdáról ,ezzel átlépem a városhatárt. Kocogni kezdek ,és megpillantok egy kerítést. Fellépek a drótra ,és átlendítem magam, földetérés után körbenézek ,majd miután meglátok egy alakot a szélső épület egyik eldugott  szegletében,úgy döntök felmászok a közelebbi raktárhelyiségre.

Egy alakot pillantok meg először szikével a kezében ,majd rögtön mögötte megkötözve Miát. Visszataszító látvány fogad. Arca eltorzult ,keze hátrakötözve a   hátánál. Nyakán patakokban megszáradva a vér ami arra enged következtetni ,hogy nem most kezdték el kínozni.

Düh árad szét a testemben ,és rettentően nagy akaraterőre van szükségem ,hogy ne rohanjak be ajtóstól a helyiségbe. Minden erőmmel azon vagyok ,hogy kitaláljak valamilyen tervet ,de hirtelen nem jut eszembe semmi. Rögtönöznöm kell ,amit nagyon nem szeretek mivel ,olyan problémák is szembe jöhetnek velem amelyekre nem számítottam.

A fickó újra Mia elé lép ,és az arca elé tartja a kést. Beszél hozzá ,erre Mia elfordítja a fejét,erre az alak belevág a nyakába ,és én ekkor már tudom mit teszek.

Mia szemszöge:

Ismét nem beszéltem ,és erre megint megvágtak. Rettentően fáj az arcom ,és úgy érzem még nem fejezték be. Az alak ellép előlem ,és egy kis időre fellélegezhetek. Pár perc pihenő után megint elém lép ,majd felhajtja a fejemet ,hogy szembe tudjak nézni vele.

-         Tudod Miácska ,Harry nem tette meg azt amit tőle kértünk,ezért most te fogsz megbűnhődni. –felemelte a kést és a nyakhajlatomba teszi.

-         Vagy beszélsz ,vagy itt helyben megöllek. Értve vagyok ?

Nem válaszolok ,ezért újra belém vág. A vér csorog megállás nélkül,és a fejem is kóvályog. Lassan billeg a fejem ide-oda majd a szemem is lecsukódik.

Hangokat hallok. Egy lövés,két lövés ,és még több tárnyi golyó repül el a közelemben. Egyre többen kiabálnak ,és jajveszékelnek ,majd nyöszörgés ,és puffanás hallatszik. Ki akarom nyitni a szemem megnézni mi történik ,de nem tudom. Hangokat hallok magam körül ,majd valaki a karomnál kezd el kotorászni. A csomó enged ,és a kezem felszabadul. Valaki felkap a karjaiba ,és elkezd velem futni.

Az sötétség lassan elnyel ,és egyre kevésbé hallok jól,majd megszűnik a kapcsolatom a külvilággal.

Néhány órával később:

Csipogó hangokat hallok,és fura korházi illat csapja meg az orromat. Próbálom kinyitni a szemem ,de az sehogy sem engedelmeskedik nekem.

-         Doktor úr mondja hogy fel fog épülni. – Hallom meg Zayn ismerős hangját ,és ez nyugalommal tölt ,el.

-         Nagyon sok vért veszített,de remélhetőleg fel fog épülni. Hagyjunk neki egy kis időt,hogy kipihenhesse magát,és a szervezete ismét elegendő vért termeljen.

Fogalmam sincs milyen felépülésről , és vérről van szó de ez most nem is érdekel,egy dolgot akarok. Magam mellett tudni Zaynt .

Ajtócsapódás hallatszódik ,majd egy kéz tapad az enyémre. Próbálom megszorítani ,de a kezem sem engedelmeskedik nekem. A sötétség ismét közeledik ,és újra leránt egy ismeretlen, kellemes világba.


Ui.: Néhány közérdekű közlemény.: 

Lassan a blog végére érünk. Engem személy szerint nagyon nehezen érint véget vetni egy blognak ,de nem tehetek ellene semmit. Minél hamarabb próbálom majd hozni a részeket,hogy még a nyáron valahogy befejezzük együtt ezt a történetet.

Nem tudom milyen elképzelésetek van a blog végét illetően ,de ha van bármilyen tippetek azt nagyon szívesen elolvasnám. :)) 

Csók, puszi, ölelés...Life.

Tizennegyedik fejezet.:Fogság

Tizennegyedik fejezet. :

Fogság.:

Ne add hogy vége legyen ,ne engedd el a kezem nem akarok elveszni ezen a helyen.

Rettenetesen rosszul vagyok. Nem adnak enni, folyamatos figyelmet szentelnek nekem ,és egy percre sem hagynak egyedül. Mindig van valaki mellettem.Kattog az agyam ,és én nem tudok neki megállást parancsolni. Muszáj valahogy kimenekülnöm innen ,hiszen ha nem csinálok valamit akkor innen csak halottként távozok.

Ebéd idei váltás volt nemrég ,és egy  ember marad velem,akinek körülbelül százszor elmondták ,hogy nehogy egyedül hagyjon. Próbálom felmérni a terepet ebben az enyhe délelőtti napsütésben. Minden nagyon koszos,és nagyon úgy tűnik ,hogy elhagyatott is volt ezelőtt. Rettentően kevés ablak van a falakon,bár az épület nagyon nagy. Egy raktárépülethez hasonlít leginkább. Innen ahol ülök több kijutási lehetőséget is látok. Két ajtó vezet ki,de több ablakon át is megszökhetnék. Valamit nagyon gyorsan ki kell találnom.

Biztos vagyok benne ,hogy nem tudnak semmit a kiképzési szintemről. Még néha én is meglepődöm azon mire vagyok képes. Nincs semmilyen flancos papírom arról hogy milyen fokozatban helyezkedek el,erre természetesen semmi szükség,sőt szerintem ez csak a bajt hozna a fejemre.

Hangos csörömpölésre eszmélek fel,amire az „őr” is felfigyelt.

-         Mi a franc?- szitkozódik

Feláll az asztaltól ,és kikecmereg az ajtóig. Néma csend fogadja ,és én egyre jobban fülelek. Elindul vissza ,de egy újabb puffanás tölti be a csendet. A férfi  kilép a napfényes időbe ,én meg próbálom a székemet az asztaluk felé tologatni,ahol van egy kés valószínűleg az „őröm” hagyta ott az ebédje elfogyasztása után. Lassan haladok ,de eddig minden rendben megy. Távoli zajokat hallok ,és  egyre jobban kapkodni kezdek. Eljutok az asztalig ,és elkezdem ütögetni az asztalt. A kés a tenyeremben landol ,én meg gyorsan vágni kezdem a csuklómnál a kötelet.  Az anyag enged a késnek ,és fel tudok állni. A másik irányt veszem célba ,ahol egy ablak van. Kitöröm az üveget,és átugrom rajta.

Ismeretlen terep fogad. Egy város széli magánterületnek tűnő helyen vagyok. Elsprintelek ,és addig futok ,amíg egy kapuig el nem érek. Több zajt is hallottam magam mögött,de nem törődtem vele. Tudom ,hogy gyorsabb vagyok bárkinél,aki versenyt fut velem. Felugrok a drót kerítés tetejére és átlendítem magam rajta. Egy telefonfülkét szúrok ki ,amit rögtön célba is veszek. Odaérek ,és kotorászni kezdek a zsebemben valami apró iránt. Szerencsére csak a fegyvereket vették el tőlem ,így szabadkezet kapok a telefonálásban. Beütöm a megfelelő számot ,és a második csengést követően fogadják is a hívásomat.

-         Zayn ,én vagyok az Mia. Nagyon gyors leszek ,szóval figyelj most rám. Elraboltak. Párizsban voltam ,de valahova elhurcoltak.- Körülnézek és megpillantok egy táblát.- Reims közelében vagyok. Egy elhagyatott raktárépületben tartottak fogva. Sikerült megszöknöm,de hamarosan utolérnek. Vigyázz magadra. – Bontom a vonalat ,és elindulok vissza.

Tudom jól ,hogy úgyis megtalálnának. Nem tudnék kiigazodni ezen az ismeretlen terepen. Vissza kell mennem ,és el kell tűrnöm azt a büntetést ,amit azért kapok ,amiért megszöktem. Tíz lépést teszek,és máris ismerős arcokat látok. Tudtam. Tudtam jól ,hogy úgyis megtaláltak volna. És most kezdődik igazán el a játék.

Harry szemszöge:

Ma érkezik meg nálam egy nyomozó akit felbéreltem Mia megkeresésével. Tudom ,hogy többre fog jutni mint a többi emberem akiknek semmilyen tapasztalata sincs ilyen téren. Nyugtalan vagyok,hiszen semmilyen információm sincs Miáról.

Kopogtatnak ,én meg felállok ,és üdvözlöm az urat. Leültetem egy székre,és elmesélem neki mi történt Miával.

-         Nos uram amit elmondott arra enged következtetni,hogy a hölgy igencsak nagy veszélyben van. Ígérem minél hamarabb megtalálom,és amint tudok valamit ,azonnal hívni fogom. – Feláll ,majd kiegyenesedik ,és tiszteletreméltóan kezet nyújt.

-         Várom az információkat. –Kezet rázok vele,majd kikísérem az ajtóig.  Leülök a megszokott  helyemre,és a megszokott csendben folytatom a megszokott felemésztési folyamatot ami azóta zajlik le bennem amióta Miát elrabolták.

Mia szemszöge.:

Vér csöpög a számból, le az államon, majd a nyakamon. A szemem be van dagadva ,és alig kapok levegőt. Erősen ki vagyok téve ezeknek az embereknek ,de voltam már rosszabb helyzetben is. Tudom az ilyen kezelni.

Megveretek amikor visszahoztak ,majd elkezdtek faggatózni Harry-vel kapcsolatban,de álltam a megpróbáltatást. Minél inkább akartam volna ellenkezni annál többet kaptam volna,így inkább csendben tűrtem a verést,és egy szót sem szóltam.  

Véget ért egy újabb ökölharc ellenem,de ez nem érek vele sokat,hiszen hamarosan úgyis folytatni fogják. Felbillentem az állam ,és próbálom ismételten összeszedni magam. Minden porcikám ellenkezik az ellen ami itt folyik ,de muszáj valahogy kitartanom.

-         Akkor folytassuk. – Csapja össze a tenyerét az egyik ember ,majd odalép hozzám ,és teljes erejéből arcom vág.

-         Drága Mia,kérem könnyítse meg ezt a folyamatot ,és mondja el nekünk Harry minden egyes kis titkát. – Biztos vagyok benne ,hogy ez az alak is tisztában van vele ,hogy egy szót sem fogok kinyögni Harry-ről,de mégsem adja fel.

-         Tudja még eddigi „pályafutásom” alatt nem volt olyan alanyom mint Maga. A legtöbbjük már minden beköpött ilyen korra ,de ön Miácska ,még egy szót sem szólt. – Egy újabb jól célzott ütéssel gyomron vág, majd mikor látja ,hogy már a fejemet sem bírom megtartani ,ismételten otthagy.

Milyen rendes nem ? Csak addig üt ameddig el nem érem azt a határt ,ahol már akár meg is halhatnék.

Egyetlen egy szót sem fogok elárulni nekik Harry-ről kapcsolatban. Tudhatnák jól,hogy nekem nem mindegy ki öl meg. Ha nem árulom el Harry-t akkor lehetséges ,hogy ezek az emberek fognak ,de ha elárulom,akkor biztos  lehetek benne,hogy Harry fog utasítást kiadni a halálom végkifejletére. Teljesen biztos vagyok benne ,hogy rohadtul fájna neki meghozni ,ezt a döntést,de egy árulót nem tarthat maga mellet,és ezt az emberei is tudják jól.

Ui.: Nagyon köszönöm a további két hozzászólást nagyon jól esett. :))

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. :))

Tizenharmadik fejezet. : Széttépve

Tizenharmadik fejezet.:

Széttépve.:

Nem kell megszólalnod,nem kell az értelmetlen beszéd,nem akarok többet,mint létezni a semmiért.

                                                                               

Egész éjjel forgolódtam. Egy szemhunyásnyit sem aludtam ,és ez sajnos azért van ,mert nincs mellettem az a személy akire eddig is vágytam. Az első találkozásnál látszott rajta ,hogy ő nem olyan mint a többi nő. Ambiciózussal teli ,és megvan benne az amit én keresek. Kitartás ,akaraterő ,és igazán lelkes ,és ami azt illeti kicsit nyugtalanító is egyben a lelkesedése ,de ezt azzal nyugtáztam ,hogy még fiatal. Rengetegen akarnak ebbe a hálózatba bekerülni ,de a szűrő igencsak leszűkíti a kört.

Minden emberemet rá állítottam Mia megkeresésére. Nem fogom hagyni ,hogy bármilyen baja essen.

Eltelt az egész nap ,és még sincs semmi információ Miá-val kapcsolatban,ami nagyon nyugtalanít. Alig ettem valamit,és egész nap arra várok ,hogy valamilyen hírt kapjak.

Este behozzák a vacsorámat,és én nagy nehezen ráveszem magam ,hogy leüljek vacsorázni. Minden dühömet az „alkalmazottjaimon” vezetem le ,ami nem a legjobb megoldás ,de nem tudok mit csinálni magammal.

-   Elnézést uram,Önt keresik.- Lép be hozzám az egyik emberem félénken.-

-   Ki az ? –morgom.

-    Nem hajlandó a nevét elárulni ,csak annyit mondott ,hogy biztosan érdekelni fogja az amit mondani akar.

-  Adja ide. –veszem el tőle a telefont ,és miután megnyomtam a azt a gombot amivel ,már hallható vagyok ,a fülemhez emelem a készüléket. Intek a fiúnak ,hogy távozhat,és elkezdek sétálgatni a szobában.

-  Hallgatom. - veszem fel azt a hangnemet amivel mindenkiből egy kis tiszteletet tudok kicsikarni magam felé.

- Tudja Ön ki van nálam ? – Kérdezi röhejes hangon,majd elkezd kuncogni. – Hát az Ön Miácskája.- Folytatja ,bennem meg robban az adrenalin. – És tudja mit teszek vele ,ha nem csinálja azt amit mondok ? –Ismételten elkezdi  a kuncogást ,én meg egyre több késztetést érzek afelé ,hogy lelőjek egy embert.- Hát megölöm. Minden egyes percet meg fog bánni ,abból az időből amit Magával töltött. Egyenként fogom eltörni minden csontját ,és közben annyiszor erőszakolom meg amennyiszer el sem tudja képzelni. Megbánta már ,hogy nem vigyázott rá eléggé ?

-   Na ide figyeljen Maga agy halott ,elmebeteg ,állat . Ha nem engedi szabadon most azonnal ,ne akarja megtudni mit fogok magával tenni.

-   Nem félek magától Styles.

-   Pedig jobban tenné. Nem ismer engem eléggé. Engedje el Miát ,de most azonnal.

-    Most figyeljen rám,mert amit most mondok az igencsak fontos. A sexi nője nálunk van,és ez arra enged következtetni ,hogy én szabom a feltételeket magának ,és nem ön nekem. – szünetet tart majd folytatja.- Ha negyvennyolc órán belül nem adja fel magát a rendőrségnek ,és nem ismeri be a droggal való kereskedést ,akkor lány meghal..- Ennyit mond és kinyomja.

-  A rohadt életbe- szitkozódom,majd a telefont a falnak vágom,és összegörnyedek a földön.
Nem tudom ,hogy mit tegyek. Nem adhatom fel magam ,hiszen akkor egy igencsak bonyolult hálózatot rántanék a süllyesztőbe,magammal együtt.Arra sincs biztosíték ,hogy miután ,én börtönbe vonultam Mia szabadon távozhat.
Mia szemszöge. :
Minden csupa por,és kosz. Arra eszmélek fel ,hogy valami sétálgat rajtam ,és amikor kinyitom a szemem egy elhagyatott épület kellős közepén találom magam. Patkányok szaladgálnak a lábamnál ,én meg egy széken ülök megkötözve. Többen is álnak körülöttem ,de nem törődnek velem,én meg nem hívom fel magamra a figyelmet.
Elraboltak. Tudom jól ,hogy ezt tették velem,és nekem minél hamarabb ki kell találnom mit csináljak. Próbálom kiszabadítanom a kezem ,de akárhogy is próbálkozom ,egyre szorosabban ,és szorosabban húzódik a csuklómra a kötél. -Nem adhatom ,fel. Nem szabad pánikba esned,minden meg fog oldódni. Sokkal rosszabb helyzetben is volt már részed,ezt is meg fogod oldani.- Bíztatom saját magam ,és próbálok minél derűlátóbb lenni.
Egy alak lép elém ,és egy akkora vigyor telepedett le az arcán .hogy attól tartok begörcsöl az arcizma.

-  No lám,lám .Felébredt a mi álomszuszékunk .- hajol közelebb hozzám ,és végigsimít a combomon. Undor fog el és legszívesebben arcon köpném,hiszen ezt érdemelné.

-   Ha hiszi ha nem beszéltünk a magam Harry-ével ,és elárultuk neki ,hogy itt van velünk. Tudja mit kértünk tőle cserébe ,hogy elengedjünk ? Biztosan kíváncsi vagy rá.,ezért elárulom. Azt kértük tőle ,hogy adja fel magát a rendőrségen. –

Irritáló nevetésben tőr ki,és a társai mind követik.

A rosszullét kerülget,amikor felfogom az elmondottak súlyos jelentését. Harry nem mehet börtönbe. Biztos vagyok benne ,hogy Ő is arra a pontra jutott mint én. Egyszerűen nem adhatja fel magát,tehát két választásom maradt. Vagy megpróbálok kiszabadulni innen ,és menteni ami menthető,vagy megvárom a biztos halált.

Life.

Köszönetnyilvánítás: Nagyon szépen köszönöm a 2000+. oldalmegjelenítést. Rettentően hálás vagyok mindazért amit tőletek kaptam. Remélem tetszett ez a rész is . :))

Ui.:

Buzás Borbálának nagyon szépen köszönöm a kommentet.