Negyedik fejezet.-Menekülés

Negyedik fejezet.

Menekülés.

Van hogy nem minden megy a megfelelő irányba de fel kell fedeznünk mindenben azt a csodát ami segíthet.

Life.

Elrángattam Zayn-t a hátsó bejáratig ,majd becsaptam magunk mögött az ajtót.

-Ki volt az az alak?-Kérdezte meg ,a bennem is kavargó kérdést.

-Nem tudom ,de nem akarom hogy bármi is kiszivárogjon erről az ügyről. Sok mindent látok benne. Nem hiszem ,hogy egy kis pitiáner megcsalásról van szó,amiről kép kell,hanem valami sokkal rosszabbról. Hiszen akkor nem engem bíznának vele,plusz a főnök is mondta hogy be kellene épülnöm,ami valljuk be nem lesz egyszerű. –Mondtam ki a bennem lappangó gondolatmenetet.

Zayn nem szólalt meg ,de tudtam hogy ő is egyet ért velem. Ő is tudta hogy ezzel az üggyel meg fog gyűlni a bajunk. Tisztában volt azzal ,hogy a célpont piszkosabb ügyekben van benne,és tudta jól mit teszek kockára ezzel az üggyel, de nem mondta ki.

Halál. Ez történhet velem ha nem csinálok valamit jól,és hibázok. Száz százalékig biztos vagyok benne ,hogy ez a sors várna rám.

Lesétáltunk a dombon amit az ajtón kívül találtunk. Folyamatosan hátra , hátra pillantottam ,hogy meggyőződjek róla nincs-e valaki a nyomunkban,de nem volt. Elértünk a kereszteződésig és megálltunk.

-Figyelj Zayn. Nem akarlak olyan ügybe belerángatni amihez jelenleg semmi közöd sincs. Szóval ha akarsz most azonnal kiléphetsz ebből az egészből. Nem foglak olyan helyekre elrángatni ahol veszélyben lehetsz. Nem akarom hogy bajon essed miattam. Valahogy majd csak beépülök abba a nyomorult társaságba.

Zayn csendben figyelt engem ,arca meglágyult a szavaimtól  amik azt tanúsították hogy féltem.

Megfogta kezem és magához húzott ,majd szorosan megölelt. Odabújtam hozzá és viszonoztam ölelését ,miközben beszívtam kellemes illatát.

Eltelt pár másodperc majd lassan elhúzódtunk egymástól.

-Csak hogy tudd Mia, és soha nem foglak magadra hagyni. És ezt soha ne kérd tőlem. Nem tudlak ,és nem is akarlak egyedül hagyni. Tudod jól hogy a világon te vagy nekem a legfontosabb, ne kérd azt hogy hagyjalak egyedül,mert nem teszem.

Elmosolyodtam azon a gondolaton hogy ő is ennyire félt, és ennyire nem akarja hogy egyedül vágja bele ebbe az egészbe.

-Köszönöm.-Néztem hálásan a szemébe.

-Gyere menjünk innen.- Fordult meg majd amilyen gyorsan csak tudott elkezdett húzni maga után. Egy számomra ismeretlen házhoz értünk ,ahol egy lépcső várt ránk ,hogy megmásszuk. Felmentünk a második emeletre és beléptünk a 15. számmal ellátott szobába.

-Ugye itt laksz most?-Intéztem felé a logikus kérdést.

-Igen.Ez most az otthonom.

-Mióta élsz itt?

-Körülbelül két hete szóval..

-…szóval pár nap és máshová fogsz költözni .-Fejeztem be helyette a gondolatmenetét,mivel tudtam mivel jár a munkánk. Minden hónapban más lakásba paterolnak át minket. Elmondásuk szerint a mi biztonságunk érdekében,de én tudom ,hogy csak azért van ez a felhajtás ,hogy az adott ügyön dolgozó személy ne adhasson meg pontos címet bárkinek is a hollétéről kapcsolatban.

-Pontosan. –Helyeselt Zayn.-Gyere igyunk meg egy kávét és kezdjük el kirakni a kirakó darabjait.

Megindultam utána és beléptünk a konyhába.

Kitöltöttük két bögrébe a megfelelő adagokat,megízesítettük, és kimentünk a nappaliba. Leültem a kanapéra kezemben a dossziéval,majd Zayn vágódott le mellém, és kényelmesen elhelyezkedett.

-Vágjunk bele.-Adtam meg a kezdőlökést.

Life. 

Köszönöm annak a névtelen személynek aki hozzászólt az előző részhez. Remélem egyre több hozzászólást fogok látni a fejezetek alatt. 

Egy közérdekű közleményt is elmondanék ami arról szól,hogy eddig ugyebár heti két-három rész volt. Most már csak egy-kettő lesz. Az év végi hajtást hoznám fel indoknak,akit érdekelne,de amint tudok változtatni fogok rajta ,és visszaállok 2-3 fejezetre.:))