Hatodik fejezet.: Szeretet

Hatodik fejezet.

Szeretet.

Egy érzés melyet mindenki alábecsül ,egy érzés melyet sokan megfejthetetlennek nyilvánítanak ,egy érzés mi minden emberben lakozik.

A nap felmenőben volt ,ezzel az egész szoba aranysárga színben pompázott. Nagy nehezen rávettem magam ,hogy nyissam ki a szemem ,és fedjem fel a puszta valóságot. Zayn-el aludtam. Ez általában normális dolog lenne,ha mi egy pár lennénk ,de nem vagyunk azok ,így ez nem volt helyénvaló. Próbálok nem többként gondolni a mi kapcsolatunkra ,de nagyon nehéz nem beleképzelni többet. Az éjszaka emlékei hirtelen robbannak fel a fejemben és én megpróbálom rendbe szedni a gondolataimat. Lassan kezd összeállni a kép ,és én már most megbánom azt amit tettem. Nem lett volna szabad lefeküdnöm Zayn-el. Nem lehet az ,hogy többet érezzünk egymás iránt. Nem lehetünk szerelmesek. Nem érdemlem meg ezt a kiváltságot.  Emlékek tömkelege repked az elmémben és én csakis a lényeget ragadom meg.

Visszatekintés:

-         Annyira gyönyörű vagy Mia. –Búgta a fülembe Zayn, majd folytatta tovább a nyakam lágy csókolgatását.

-         Nem akarom ,hogy holnap mindennek vége legyen. Kérlek Zayn mondd azt hogy minden rendben lesz és mi örökké egymás mellett leszünk. - Kérlelem.

-         Minden rendben lesz ,és megígérem ,soha nem foglak elhagyni.

Visszatekintés vége

Nem érdemlem meg Zayn-t. Ő egy sokkal jobb lányt érdemel. Itt kell hagynom ,és nem várhatom meg, azt amíg felkell. Tudom ,hogy rettentően rosszul fogja magát érezni ,amiért nem vagyok mellette az ágyban,de el kell mennem. Oldalra pillantok és látom kócos ,enyhén barna haját. Nyugodt szuszogása elgondolkodtat. Mikor leszek én ilyen állapotban még egyszer ? Egy biztos pont volt az életemben , most azt is tönkretettem.

Lassan felhúzom magam ülő helyzetbe ,és próbálok kikelni az ágyból. Egy halk reccsenésre leszek figyelmes amit az ágy adott ki magából. Megállok és várok. Zayn megmozdul,de nem ébred fel. Várok,és várok. Eltelik öt perc és úgy gondolom ,hogy hagytam  annyi idő ,hogy visszaaludjon. Tovább tolom magam a kezemmel ,hogy minél hamarabb elérjem az ágy szélét. Talpam valami hideget érez ,és ezzel tudomásul veszem,hogy itt a cél. Óvatosan kinyújtom lábaimat ,és álló helyzetbe tornázom magam. Elindulok a fürdőbe a ruháimmal amiket a földről szedtem fel ,és óvatosan lenyomom a kilincset.

-         Hova mész angyalom ? –Kérdezi egy rekedt hang mögülem. Sokkot kapok. Nem lehet igaz. El kell tűnnöm ,minél hamarabb.

Megfordulok ,és látom,hogy csukva van a szeme. Szívverésem kezd normális tempót diktálni,és én lassan megnyugszom.

-         Csak a fürdőbe,le kell tusolnom.- Próbálok nyugodt hangnemben válaszolni ,ami szerencsére sikerül is.

-         Siess vissza.- Mondta.

Azzal én belépek a fürdőbe ,és megnyitom a csapot. Nem állt szándékomban fürödni ,de a terv hitelességének érdekében muszáj azt játszanom,hogy mosakodok. Felkapom magamra a ruháimat,és ki kukucskálok a résnyire nyitva hagyott ajtón. Még mindig csukva van a szeme ami vagy azt jelenti ,hogy alszik vagy,hogy ébren van ,csak rám vár. Megkockáztatom a lehetetlent és kilépek az ajtón. Nyomban a kijárati ajtó felé veszem az irányt és próbálok megszökni a sorsomtól. Ráteszem a kilincsre a kezem és lenyomom. Nyitva van,és sikerül nesztelenül kitárnom azt ,majd kilépek rajta. A víz még mindig csobog és Zayn még mindig nem mozdul. Nézem egy ideig kemény arcvonásait. Bárcsak örökké mellette lehetnék. Bárcsak ne ebben az életben találkoztunk volna,de ez nem így történt és nekem bele kell ebbe nyugodnom.

Becsukom az ajtót és néhány halk lépés után futásnak eredek a folyosón,majd a lépcső felé veszem az irányt. őrült tempót diktál a szívverésem és ez csak fokozódik a léptek zajától amik mögülem jönnek.

Feltépem a kijárati ajtót és a néhány saroknyira lévő kávézó felé veszem az irányt. Az ajtó mögülem kinyitódik ,de én nem nézek hátra csak a kitűzött célom felé rohanok magabiztosan. Elérek az ajtóig majd próbálok nyugodtságot ölteni magamra. Belépek és elindulok a recepciós felé.

-         Elnézést meg tudná mondani hol találom a hátsó kijáratot ?

-         Persze , jöjjön utánam. – Elvezetett az ajtóig majd miután megköszönöm neki az eligazítást megfordulok ,és ráteszem a kezem a kilincsre. Kitártam az ajtót  majd észreveszem hogy valaki áll előttem. A földről felvezetem a szemem az illető arcára. Ő az. Az az alak aki tegnap követett minket.

-         Helló szépségem. – Húzta kaján mosolyra a száját.

Nagyon nagyon sajnálom ,hogy ilyen sokat kellett várni a mostani részre ,de megígérem hogy sietni fogok a következővel. 

Life,