Tizenegyedik fejezet.: Tilalom

Tizenegyedik fejezet.:

Tilalom.:

Egy élet is kevés arra ,hogy megismerjük az világ rejtelmeit ,de ha nagyon akarjuk talán sikerülni fog, és meglátjuk a dolgok szép oldalát.

Hiány. A  világ egyik legrosszabb érzése amit valaha is tapasztalt az ember. Soha senkinek nem kívánom hogy megélje azt amit én nap mint nap megélek. Most egy árva lélek sincs mellettem aki csak egy kicsit is ösztökélne arra hogy éljek. Lassan de biztosan közeleg felém a vég, és én meg sem próbálok tenni ellene.

Hiányzik Zayn akivel ha nem is napi szinten ,de legalább telefonon tartottuk a kapcsolatot. Rettenetes érzés az hogy nincs mellettem.

Tudom jól ,hogy innentől kezdve számíthatok Mr. Styles támogatására ,de ez nem ér fel azzal amit Zayn nyújtott nekem. Semmi nem ér fel azzal amit érzek iránta.

Nap mint nap ő jár az eszemben ,és semmi nem tudja kitölteni az általa ott hagyott űrt. Bárcsak más megoldást is találtam volna erre az ügyre,de nincs. Ezt a feladatot csakis egyedül hajthatom végre. Nem akarom kockára tenni az  életét ,egy ilyen veszélyes üggyel amiben magam is benne vagyok.Mr. Styels nem kímél meg senkit,aki nem az ő érdekeit tartja szem előtt. Mindenkivel hidegvérrel számol le aki csak egy apró jelét küldi neki afelől hogy más drogbárók felé is érdeklődik.

-         És most mit vár tőlem Mr. Styles ? – Mondtam egy enyhe éllel a hangomban.- Omoljak a karjába ,és mondjam azt ,hogy nekem is minden álmom az,hogy itt éljem le az életem ? El kell szomorítanom azzal, hogy  ez nem így van.-

Mr. Harry Styles döbbenten néz rám. Gondolom nem egy effajta választ várt tőlem ,de én így érzek ,és sajnos gyakran megesik hogy ,ami a szívemen az a számon.

-         Látja , éppen ezért akarom magam mellett tudni Önt. Nem egy átlag ember,és amint az iménti mondatából megtudtam más tervei vannak az életben.- Lassan emelkedni kezd a szemöldöke ,és a szoba halvány fényében látni lehet azokat a pimasz gödröcskéket a szeme alatt.- és mégis hogyan gondolta, hogy én önszántamból elengedek magam mellől egy ilyen nőt? Na ne  nevettessen. Most már Ön is tisztában van az érzéseimmel ,és úgy gondolom saját magától rá fog jönni ,hogy mit gondolok arról ,hogy elengedjem magát.

-         Nem hiszem ,hogy az engedélyére van szükségem. Tudja jól ,hogy a saját akaratom szerint jöttem ide,és úgy gondolom hogy ha akarok akkor a saját akaratomból el is mehetek.-Amint kimondtam tudtam hogy ez nem igaz, Tudtam jól ,hogy nem fog elengedni ,és én nem szállhatok ki ebből az egészből csak úgy.

-         Ezt maga sem gondolhatja komolyan. Tudja jól hogy nem fogom elengedni. Tiszában van vele ,hogy soha senkit nem engedek el magam mellől.

-         És ha mégis elmegyek? Akkor mit fog csinálni ?-kezdem túllépni a határokat, és ez nem jó rám nézve.

-         Ne akarja tudni. Nem szívesen szoktam ezt csinálni másokkal ,hacsak nem kényszerítenek rá.

Elfordítom a tekintetem Mr. Styles-tól és a szoba egyik falát kezdem pásztázni. Több kép is szerepel a falon. A legtöbb tájkép különböző helyekről ,ám akad olyan is ahol Mr. Styles található. Mogorva tekintet ,de mégis tiszteletet parancsoló. Nem mosolyog a képen. Nagyon ritkán látom mosolyogni,de akkor általában az én ostobaságaim miatt. Visszaemelem a pillantásom Mr. Styles-hoz.

-         Rendben ,legyen beleegyezek abba ,hogy maga mellett maradok ,de csak akkor  ha a  saját akaratom szerint cselekedhetek ,és nem fog nekem parancsokat osztogatni. Mindenkit nyugton hagy ,ha én arra kérem ne bántsa,és én ígérem nem megyek el sehova,és Önnek nem kell megpróbálnia itt „tartania”.

-         Megegyeztünk. – Mondta, majd elmosolyodott és odalépett mellém,lehajtottam a fejem,és a lábamat kezdtem el tanulmányozni. Lassan felemelte az állam ,és én elkövettem azt a hibát ,hogy belenéztem a szemébe.

Láng lobban a testemben ,de elnyomtam minden érzésemet.

-         Várni fogok magára Mia. Örökké várni fogok.

     

     Life.

     Ui.: Ismét nagyon köszönöm a kommentet Love story-nak remélem ez a rész is elnyerte a tetszésesed. :))