Tizenhetedik fejezet. : Emlék

Tizenhetedik fejezet. :

Emlék.:

Minden megváltozik egy napon,és lehet nem tudsz majd mit tenni csak állni és nézni,ahogy a dolgok felfordulnak.

Zayn szemszöge. :

Emlékek sokaság cikázott át a fejemben,és én csak ültem az ágy mellett ,és néztem Őt. Ahogy egyenletes lélegzésének ütemére mellkasa fel-le mozog,és a keze a tenyeremben van . Itt tartom magam mellett,és nem akarom elengedni. Nem akarom újra átélni azt a kínt amit akkor éltem át ,amikor a családomat mentettem helyette.

Azt hiszem aznap változott minden meg az életemben. Minden a feje tetejére ált ,és csak arra eszméltem fel a gondolataim közül ,hogy egy korházban ülök anyámék mellett. Sikerült megmentenem őket,de nem tudtam mi történt Miáékkal. A mentősök kiérkeztek a helyszínre,és engem is magukkal vittek. Nem láttam Miá-ék házát ,így rettentően ideges voltam. Apáékkal mindent rendben találtak, a félelmen ,és egy kis enyhe füstmérgezésen kívül nem találtak semmit.

Megnyugodtam,de a legnagyobb aggodalmam még nem oszlott szét az elmémben. Amikor az orvos közölte,hogy nincs semmi baj a szüleimmel,és a húgommal rögtön felálltam ,és elindultam Miához.

Az út borzasztóan lassan telt el. A kocsiban ülve ,tördeltem az ujjaimat ,és hálát adtam istennek azért ,hogy nem történt komolyabb baj. A családom még nem tudja mi történt odalent ,mivel nyugtatót adtak be nekik,így pár órácskára kiütve hagytam őket.

A házak rettentő pompájukban sorakoztak egymás mellett és a külsejüknek megfelelően igazán,figyelemfelkeltően vonják el a figyelmet az embereket a gondolataiktól. A sofőr az utat nézi ,és egyszerű megállapítani ,hogy ebből a fizetésből próbálja fenntartani saját magát és a családját. Képek függnek a kocsi műszerfalán amelyen a sofőr és feltehetőleg a családja szerepel.

 A kocsi lassítani kezd bennem meg nő az adrenalin. Amint megérkezek a házhoz hideg borzongás fut végig a gerincemen. Nehezen tudok uralkodni magamon. A tüdőmből kiszökik a maradék levegő és mit sem törődve a sofőr kérdő ábrázatával kipattanok a kocsiból és futásnak eredek. A szél süvít a fülem mellett a hajamba belekap a menetszél de az utamat rendíthetetlenül folytatom. A ház romokban hever , a szívem kitartóan kalapál. Megálljt parancsolok magamnak és levegő után kapkodva rogyok össze a megperzselt fűben. A falak feketék a tető eltűnt, helyét fekete gerendák vették át amikből a perzselő tűz a maradék " életet"is kiszívta .

Senki sincs a ház körül minden el van kordonozva.,és semmilyen életre utaló jel nincs.

Egy kisgyerek elszalad mellettem a mamájával majd miután megbámulták a porig égett házat tovább haladnak. Az eszem azt súgja hívjak valakit de a szívem még mindig Miát szólogatja.

 Pár perc vagy talán óra telik el mire fel tudok állni, és a legnagyobb akaraterőmet összeszedve felhívom a korházakat abban a reményben hogy valaki majd csak mond valamit. Az első helyen nem tudtak semmilyen Black családi katasztrófáról a következő recepciós viszont olyat mondott amitől a szívem kihagyott egy ütemet.

-         Nagyon sajnálom uram ,az egész család elhunyt.... - pár pillanatra megáll ami nekem maga a világvége volt.. - Ám egy bizonyos Mia Black túlélte. Ha óhajtja átadhatok neki egy üzenetet miután felébredt a nyugtató hatása alól .-

-         Nem köszönöm. - erőltetem ki a megfelelő választ ,majd elindulok a korház felé ahol Miát ápolják. Hosszú utam során rengeteg időm volt gondolkodni , mégis amikor megérkeztem a bejárat elé semmilyen épeszű gondolat nem jutott az eszembe. Mia szobája előtt viszont még a saját létezésemet is le tagadtam volna olyan lelki állapotban voltam.

Pár óra múlva amikor Mia felébredt nagyon rossz állapotban volt. Teljesen elment az életkedve és akárhogy próbáltam felvidítani sehogy sem tudtam. Próbáltam elterelni a figyelmét a családja gondolatai felől de nem sikerült. Teltek a napok és megjelent a rendőrség is hogy felvegye a vallomásainkat azzal kapcsolatban amit elkövettünk. Miával együtt bevallottuk a bűncselekményt, és előzetes letartóztatásba vettek minket. Ekkor jelent meg bizonyos "főnök" elintézte hogy ne jussunk börtönbe viszont cserébe neki kellett szentelnünk az életünket. Mia felemésztette magát és nem tudtam kirángatni a sötétség bugyraiból.


Ui.: Ez a fejezet számomra nem a cselekvésekre irányult hanem a múltra. Arra gondoltam egy kicsit bemutatok Mia múltjából. Remélem sikerült. :))
Nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig kellett várnotok erre a fejezetre ,de nekem is elkezdődött a kilencedik ami köztudottan nem könnyű ,így a részeket hétvégenként fogom hozni. :)) 
Nagyon köszönöm a kommenteket ,és remélem velem fogjátok végigizgulni ezt a történetet. :))