Tizenkilencedik fejezet: Ébredés

Tizenkilencedik fejezet. : Ébredés

Lassan lepereg az élet, gyorsan jön a vég, egyszer minden véget ér és nincs többé remény.

Gépek sipognak, a fejem lüktet, és minden akaraterőmre szükségem van ahhoz, hogy megpróbáljam kinyitni a szemem. Erős fény borítja a szobát így gyakran pislogni kezdek, hogy minél előbb megszokjam a fényáradatot. Fejemet balra billentem ,és ahogy tisztul a látásom, úgy szerzek információt a hollétemről kapcsolatban. Egy korházi szobában vagyok méghozzá Zayn társaságában.

Feje a kezemben pihen, a szeme be van csukva,és valószínűleg az álmok világát járja. Ki tudja mióta lehet itt mellettem? Simogatni kezdem az arcát mire ő kábán, de kinyitja a szemét.

- Mia hát te már ébren vagy? - ugrik fel, majd lép közelebb hozzám és hirtelen a karjába kap. Zokogó hang tör fel a torkából én meg csitítani kezdem.

- Minden rendben van Zayn nyugodj meg, itt vagyok.

Behúzom magam mellé az ágyba, majd gondosan betakargatom. Fejét a mellkasomra hajtja ,én meg simogatni kezdem a haját. Lassan megnyugszik , lélegzése lelassul , én pedig megfogalmazom magamban a kérdéseimet, amik már azóta kavarognak a fejemben mióta megláttam hol vagyok.

- Zayn hogy kerültem ide?

- Mire emlékszel Mia, mi az utolsó kép ami rémlik?-vesz egy mély levegőt ,majd lassan kiengedi.

- Nem tudom, minden olyan homályos. Annyira emlékszem, hogy meg voltam kötözve, és mindent elkövettem annak érdekében, hogy kiszabaduljak.

Pár kép cikázik át a fejemben,majd undorodva a fájó csuklómra pillantok, miután meglátom, hogy be van kötözve nem a legjobb következtetést vonom le.

- Minden rendben lesz. Mindent helyre fogok hozni, ígérem. - Felül mellettem, majd a   fejemet mellkasára hajtva dúdolni kezd egy dalt. Ismerős illata, és hangja hamar az        álom határára visz, és a gondolat, hogy itt van mellettem, átrepít a túlvilágra.

Zayn szemszöge.:

Miután Mia elaludt mellettem elmentem az orvoshoz, hogy megmondjam neki felébredt. A doki rögtön lábra pattant és együtt elindultunk a szobához, amit már oly' régóta látogatok.

Belépünk az ajtón, majd odamegyünk Mia ágyához. Simogatni kezdem az arcát miután kettőt pislogott hátrébblépek a dokinak helyet adva.

     -Jó napot Miss. Black remélem szépet álmodott. - mosolyodik el a doktor.

Mia arcán enyhe hangulatváltozás megy végbe, amit csak a nagyon szemfüles ember vesz észre,majd mosolyt ölt az arcára és kezet próbál nyújtani, ám amikor felemeli a kezét, enyhe sikolyszerű hang tör fel a torkából, és visszaejti azt.

Az orvos a keze után nyúl, majd nyugtatóan enyhén megszorítja.

-  Tudja hogy mi történt magával , és hogyan került ide?- kérdezi az orvos.

- Alig emlékszem valamire, azok is emlékfoszlányok különböző alakokról, semmi konkrétumot nem tudok mondani Önnek. - csüggedten lehajtja a fejét, és a tenyerét kezdi el bámulni.

- Meg kell vizsgálnom Mia, kómában volt, aminek akár utóhatásai is lehetnek.

Arcán a félelemnek egyetlen egy jelét sem véltem felfedezni, pedig nem is sejthette, hogy milyen sokáig volt távol tőlem, és az egész világtól.

A doki távozik a szobából, majd a holnapra beígért vizsgálatok időpontjaival papírt nyújt át egy nővér. Mia ismét álomba merült mellettem, és látszott rajta hogy zavarja a tudatlanság. Leülök egy székre, majd böngészi kezdek a papíron szereplő időpontok között.

A telefon csengése megzavar,majd szitkozódva kislisszanok az ajtón ,és a fülemhez emelem a készüléket.

-Hallottam Mia holléte felöl, gondolom te magad akartál felhívni engem nem egy nővér,csak elfelejtetted a nagy örömödben. – Felelte a Főnököm,és hangjából csak úgy csöpögött a merő gúny.

-Természetesen uram. Ne kételkedjen bennem. –Vetettem oda a hazugságot amiről mind a ketten tudtunk, hogy nem igaz,és letettem.

Egy alak felmordult mellettem, majd nem hitt a szemének amikor meglátta ahogy Mia felül az ágyban.- bizonyára felébresztettem, gondoltam magamban.- A fickó ellépett az ajtótól ,majd egy telefont vesz a kezébe és tárcsáz.

-Mr. Styles ,Mia felébredt. - vetette oda majd gyorsan kinyomta,és sietősen távozott.

Ui: Nagyon szépen köszönöm a kommenteket mindenkinek,és örömmel bejelentem hogy 4000+-os az oldalmegejelenítés. :))

Tudom jól ,hogy sokáig megvárattalak titeket,de ígérem a szünetben többet fogok

jelentkezni. :))

Csók,puszi,ölelés.

Life.