Huszonkettedik fejezet.: Végjáték

Huszonkettedik fejezet.: Végjáték

Egy játék, egy élet, két ember egy lélek, egy sors, két végzet, egy szerelem mely nem ismer véget.

Mia szemszöge.:

Kábán nyitom ki a szemem,és kezdek ismerkedni a környezetemmel. Egy szobában vagyok, méghozzá egy ágyon. A helyiség üres. Egyedül vagyok, így nyugodtan szemügyre vehetem az egész házat.

Lassan felkelek ,és körbemegyek minden egyes szobán, ami nem volt könnyű, hiszen hatalmas az egész épület. Elhaladok egy tükör előtt,és szörnyülködve veszem szemügyre magam. Hosszú gubancos haj, karikás szemek, szörnyű testalkat,és még annál is szörnyűbb ember néz vissza rám. Elfordítom tekintetemet ,és folytatom utamat a többi szoba felderítésének céljával.

Fogalmam sincs hol vagyok. Arra emlékszem ,hogy Harry teljesen bekattant ,és magával ráncigált a korházi ajtóig ,de onnantól minden sötét. Talán megérezte milyen lelki válságba kerültem, talán rájött valamire a tervemmel kapcsolatban. Egy dologgal viszont nem számított. Én már mindent elterveztem fejben, minden egyes perc ki van számolva, és egyet sem fogok itt elpazarolni. Kikukucskálok egy ablakon és szemügyre veszem a környéket,de csak fákat látok. Mindenhol csak fa van. Ez így nem lesz jó, valahogy ki kell jutnom innen minél hamarabb. Próbálkozok az ajtókkal,de egyik sem nyílik, próbálkozok az ablakokkal,de még kilincs sincs rajta. Ajajj, valami nagyon nincs ezzel rendben.

Ajtócsapódást hallok így a hang forrása felé indulok. Az ajtóban étel van,meg egy kis innivaló. Valaki bejött, tehát én is ki tudok innen menni.

Felkapok egy széket ,és az ablakhoz sétálok, meglendítem a kezem és nekivágom. Legnagyobb döbbenetemre meg se kottyan neki, megyek tovább és ezt minden ablakkal megcsinálom,sorra az összesről lepattan, és egy kis karcolást sem okoz neki.

Rám tör a pánik ,és teljesen begolyózok, mindent nekivágok az ablaknak, az ajtót rugdosom, ütöm, verem,de semmit sem használ. Lerogyok a földre ,és keserves sírásba kezdek. Nem lehet igaz,miért pont most történik ez velem? Pont akkor amikor már minden olyan jól el volt tervezve.

A zsebembe nyúlok ,és kitapogatom a telefonomat. Gyorsan tárcsázok,és egyre nagyobb pánik lesz rajtam úrrá.

-         Igen? – szól bele főnököm a telefonba, nekem meg görcsbe rándul a gyomrom.

-         Uram én vagyok az. Nagy bajban vagyok. Kérem, segítsen nekem.

-         Tudja Miss. Black, már rég lejárt a határidő a megbízatással kapcsolatban. Új ügynököt állítottunk az ügyre az Ön gyengélkedése alatt. A neve Zayn Malik, a régi besúgója. Mr. Malik felvette  a Maga összes félbehagyott ügyeit,így most nála van az összes akta. Csakhogy tudja Miss. Black, Zayn-ek egyetlen egy kikötése volt. Az, hogy maga miután felébred a kómából szabad legyen. Így mivel én szavahihető ember vagyok , felszabadítom magát a kötelességei alól, innentől kezdve Ön szabad ember.  Az új személyazonossági papírokat, majd elküldöm az egyik ügynökkel. És figyelmeztetem, többet ne keressen Engem, többé már nem segítek magának,és egyáltalán nem is létezem Önnek, rendben?

-         I-igen Uram.- a döbbenet amit most érzek felfoghatatlan.

A vonal megszakad ,én meg egy széken támaszkodok meg. Nem hiszem el. Nem hiszem el mit tett Zayn. Ennyire őrült ő sem lehet,de mégis. Mégis megtette azt, amit sose kértem volna tőle. Egy új élet lehetőségét kínálta fel nekem.

Harry szemszöge.:

-         Hogy lehettek ennyire idióták, hogy nála hagyják a telefont? Hm?- a hangom egyre több haragot, és dühöt sugároz, de nem foglalkozom vele.

-         Most azonnal menjen be hozzá valaki, és kobozza el tőle. Mondom MOST!- kiáltom el magam, miután senki sem mozdul.

Az egyik emberem megindul le Miához, én pedig várok. A monitorok mindent jeleznek nekem. Minden egyes percéről teljes felvételsorozat készül.  Nem tehetek mást ,csak így tudom magam mellett tartani. Képes volna öngyilkos lenni csak ,hogy ne keljen tovább szenvednie.

És ezt honnan tudom? Erre a kérdésre egyszerű a válasz. Sokan dolgoznak nekem, rengeteg ember kézbesíti a drogokat. Két kezemen sem tudnám megszámolni hányan akartak már kilépni tőlem, elárulni ,vagy esetleg felültetni. Mindenre rájöttem, az idő múlásával minden emberen keresztül tudtam látni.

Mint minden esetben itt is van kivétel. Mia volt az a személy akin nem tudtam keresztüllátni, a mai napig nem értem miért keresett meg engem, viszont hálás vagyok a sorsnak érte. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy már nem szereti az életét,és én ettől az elhatározástól akarom eltántorítani.

És hogy miért akarom magam mellett tartani? Erre a legegyszerűbb a válasz. Azért mert Ő nem olyan, mint a sok pénzéhes kis cafka akikkel eddig találkoztam. Ő teljesen más, szinte már egyedi.

Tekintetem újra a monitorra siklik, és döbbenve látom ,hogy az alak akit leküldtem a padlón fekszik valószínűleg ájultan. Átfutom a tekintetem a képernyőkön ,és egyiken sem látom Miát. A kijárati kamerákra kapcsolom a vezérlést, és akkor veszem észre, hogy Mia az erdő felé kezd el futni  teljes sebességgel.

Kicsapom az ajtót,és utána indulok ,bár hatalmas előnyre tett szert velem szemben egyre közelebb kerülök hozzá. Egy folyó mellett haladunk el, ekkor már csak pár lépés választ el tőle, fejét hátra fordítja ,tekintetünk összekapcsolódik, ajkaival némán négy szót formál, majd előrelendül a mélység irányába.

Szeretlek, örökké szeretni foglak!