Ötödik fejezet.-Várakozás.

Most az egyszer,és talán az epilógusnál fogok előre írni ide egy kis szöveget,de ez egy fontos nap,legalábbis nekem. Ma van az egyik legjobb barátnőm névnapja Esztinek. Nagyon sok mindent köszönhetek neki ,és örökké hálás leszek neki ezekért a dolgokért. Lassan tizenkét éve ismerjük a másikat,és vagyunk ott egymásnak. :) Köszönöm neki,hogy segített kipofozni a blogot.. és még sok-sok mindent köszönhetnék neki ,de nem akarok kisregényt írni,bár róla megérné...:) Tehát még egyszer : Nagyon köszönöm hogy vagy nekem Eszti.:)

 Ui. :Bocsi a sok szóismétlésért .:))

Ötödik fejezet.

Várakozás.

Egy kezdet,egy végzet,minden elkezdődik és befejeződik valahol,de van hogy te döntesz arról hogy mikor érjen véget,vagy kezdődjön el.

Papírokkal a kezünkben heverésztük a kanapén,majd lassan kezdtük értelmezni az ügyben forgó személy hollétét,illetve eddigi életét.

-         Tudod Mia én rosszat sejtek ezzel az alakkal kapcsolatban. – Nézett rám rosszallóan Zayn,majd felállt és kiment a konyhába. A telefonjával a kezében tért vissza, és leült mellém.

-         Felhívom az egyik ismerősömet,hogy szervezzen le nekünk egy találkozót ezzel az alakkal.  –Ismertette velem szándékát.

-         Figyelj Zayn,szerintem nekem kéne beszélnem vele. Ki tudja ? A végén lehet könnyebb lesz a bejutás mint ahogy ezt eddig gondoltuk. –Próbáltam hazudni neki ,és saját magamnak is,hiszen én is jól tudtam kivel van dolgunk. Egy olyan emberrel aki nem fél embert ölni , és akár a végsőkig is elmegy a cél érdekében. Én sem gondolhattam komolyan,hogy majd felhívom azzal az ürüggyel,hogy „ Helló! Szeretnék találkozni veled,mivel minden infót ki kell belőled csikarnom.”  hülyeség volt,és ezt jól tudtam,de mégis elvettem a telefont és tárcsáztam a számot.

-         Igen? –szólt bele egy számomra ismeretlen hang.

-         Harry Styles-al akarok beszélni. –Próbáltam bátorságot tükrözni a hangomból.

-         Ki keresi ? – jött a következő kérdés.

-         Az nem érdekes. Fontos üggyel kapcsolatban szeretnék vele beszélni,adja át neki a telefont. – mondtam a férfinek tűnő hang gazdájának.

Pár másodperces szünet következett. Ránéztem Zayn-re aki gondterhelt arccal nézett rám. Próbáltam mosoly félét varázsolni magamra, hogy egy kicsit megnyugtassam, de az valahogy nem sikerült.

            Lépteket hallottam, majd valaki beleszólt a telefonba.

-         Kivel beszélek? – kérdezte gondolatom szerint Harry.

-         Nem lényeges. Szeretnék önnel találkozni. Fontos lenne, mint önnek úgy nekem is.

-         Rendben,de semmi trükk. Egyedül jöjjön, ha bárkit észreveszek,hogy követi magát,azonnal megöletem önt ,és azt is aki maga után leskelődik.

-         Megegyeztünk. Hol találkozzunk? – Vettettem neki oda egy kérdést.

-         Ismeri azt a bárt a Pack’s előtt ?

-         Igen.

-         Ott találkozzunk holnap este fél kilenckor.  Ne késsen. –Mondta majd, egyszerre bontottuk a vonalat.

Rá pillantottam Zayn-re aki a beszélgetés alatt folyamatosan engem figyelt.

-         Megbeszéltük ,hogy holnap találkozunk . – ismertettem a tényeket.

-         Elkísérlek. – jelentette ki.

-         Nem. – mondtam határozottan. – Megmondta ,hogy senki se jöjjen el velem különben.. – elcsuklott egy pillanatra a hangom ,de mély lélegzetet vettem és folytattam. – különben megölet mind a kettőnket.

Zayn egy pillanatig elidőzött rajtam. Borzongás futott végig a testemen ,ahogy láttam mogyoróbarna szemeit. Megnyaltam a számat ,és mielőtt belekerültem volna egy olyan szituációba,amit félre lehet érteni felálltam. Elindultam a konyha irányába,ám fél úton visszarántottak.

-         Ugye tudod hogy nem hagyom,hogy bajod essen ? –kérdezte,és még mindig a szememet pásztázta.

-         Tudom. –nyögtem ki nehezen a választ ,majd elindultam kitűzött célom felé.

A mosogató elé álltam és elkezdtem elmosogatni magunk után. Épp egy csészét törölgetem,amikor a mosószer miatt kicsúszott a kezemből a teáscsésze és ripityára tört a kezeim között. Próbáltam összeszedni,de az lett a vége,hogy megvágtam a kezem,méghozzá elég mélyen ahhoz ,hogy elkezdjen folyni a vér.

Zayn pattant mellém a ricsajt hallva,és amikor meglátta a kezem elkezdett szörnyülködni.

-         Ajj Mia gyere ide. - Húzott magához és szemügyre vette a kezem.

-         Nem vészes. – próbáltam eltusolni az ügyet,kevés sikerrel,mivel  már a gyógyszeres doboz után kutatott.

Kivette a kötszert és gondosan elkezdte bekötni a sebem,ami iszonyatosan hasogatott. Felszisszentem az anyagtól a bőrömön ,majd próbáltam visszafogni a bennem egyre erősebben feltörekvő sikolyokat.

Az utolsó réteget tekerte a kezemre ,én viszont még ugyanúgy szenvedtem.

-         Gyere feküdj le,holnap kemény napunk lesz. – Fogta meg az épségben lévő karomat és indultunk el gondolataim szerint a hálószobája felé. Beléptünk a szobába,majd leültetett az ágyra.

-         Figyelj én kint alszok a kanapén. A fürdő ott van- mutatott a szoba bal oldalán lévő ajtóra. - Ha szükséged van valamire csak szólj nyugodtan. -

Azzal megfordult ,és elindult az ajtó felé. Hírtelen fellángolásból utána kiáltottam.

-         Zayn. – szóltam utána. - Nem aludnál itt velem ? –kérdeztem meg félénken, gyenge pírrel az arcomon.