Hetedik fejezet.- Összetörve

Hetedik fejezet.

 Összetörve

Ne hagyd a sorosodat a maga útján járni.. ki tudja hol akarsz majd kiszállni?

Nem hittem hogy az életemben vannak meg határozó pillanatok a mai napig ,eddig a percig. Kinek panaszolhattam volna el azt a szín tiszta igazságot ,hogy el akarnak választani attól a személytől akitől én is el akarok menekülni? Egy élet is kevés ki ismerni a szerelem minden egyes rejtélyes zugát. Pár órával ezelőtt teljesen biztos voltam benne hogy a mellett az ember mellett élhetem le az életemet akit tiszta szívből szeretek. Ma  reggel viszont rájöttem a sajnálatos igazságra. Nekünk Zayn-el elválnak útjaink és nem is fognak többé találkozni. Nem lehetek mellette. A tegnap esti találkozásnál próbáltam eltüntetni annak a jeleit hogy mennyire szeretem,de estére minden igába dőlt. Nem bírtam tovább ,az érzéseim felemésztettek.

Sosem gondoltam volna hogy örökre fel kell hagynom a normális élettel ,már amennyi maradt belőle. Zayn volt az a személy az életemben aki néha visszarángatott a valóságba , aki segített abban hogy önmagam lehessek. Minden megváltozott  ma reggel.

-         Mit akarsz tőlem? – Próbáltam magam ösztökélni hogy térjek vissza a valóságba.

-         Nem sok mindent. Mondjuk kinek mi a sok. –Kacsintott rám,mire én undorodva elfordultam. – El kell hagynod az országot. Mr. Styles egyik embere vagyok. Engem bízott meg, hogy rakjam át a találkozót. – Ledöbbenek. Hogy lehet hogy ez az ember már az előtt kémkedett utánunk mielőtt felhívtam volna azt a bizonyos Harry Styles-t. Tehát már régóta megfigyelnek. Érdekes.

-         Hol kell találkoznom Mr. Styles-al?

-         Párizsban. Foglaltunk  repülőjegyet a városi repteren. Ma délben indul a gép. Amint leszáll a gép ,és átestél a szokásos ellenőrzéseken, egy fekete audi fog várni rád a parkolóban. Ott lesz egy másik ember aki majd ad további felvilágosítást.- Tárgyilagos a hangja.-  Ha szeretné elkísérem. –  Mosolyog önelégülten,és ezzel rögtön hangnemet is vált.  Feszegeti a húrt ez az alak. Ha azt akarja hogy alaposan ellássam a baját akkor nagyon jó úton jár.

-         Nem kösz,szeretek egyedül lenni.

-         Azt láttam angyalom. Tegnap forgalmas volt az éjszakád nem igaz ? –Vigyorog.

Tele lett a pohár,sőt még ki is csordult. Elegem van ebből az alakból. Egy jól célzott rúgással kibillentem az egyensúlyából,majd ököllel beviszek neki a jobb egyenest.

A földre rogy , én meg mellé guggolok.

-         Ha még egyszer kikezdesz velem sokkal rosszabbul fogsz járni.

Azzal felállok ,és elsétálok. Elegem van. Egyszer tényleg el fogják érni hogy feladjam. Nem, nem adom fel!Ha eddig kibírtam akkor a jövőben is ki fogom valahogy.

A gép éppen landol , én meg elkezdem összeszedni magam. Ma van a nagy nap,hogy tejesítsek még egy feladatot amivel egy kicsivel közelebb kerülhetek ahhoz a szinte elérhetetlen álomhoz ,hogy saját életem legyen.

Saját mindenkitől független álomélet. Egy olyan élet amiben a saját akarataim irányítanak és nem kell szabályoknak megfelelnem.

Kilépek a friss párizsi levegőbe , és felszegett állal indulok el a parkolóba.

Nem volt nehéz megtalálni azt a bizonyos autót , mivel amikor beléptem a parkolóba a sofőr megnyomta azt a gombot amitől a lámpák gyorsan villogni kezdtek majd el is aludtak. Rárakom a kezem a kilincsre,majd lenyomom azt és a kitárt ajtón keresztül beülök az autóba.

-         Jó napot Mrs. Black. – Üdvözöl az a bizonyos alak ,aki elvisz Harry-hez.

Life.