Huszonegyedik fejezet.:Gyötrelem

Huszonegyedik fejezet.: Gyötrelem

Annyi fájdalom van a világban ,annyi kín gyötri az embereket, olyan sok mindennek kell megfelelnünk. Valaki megbukik ,és valaki továbbjut ezeket az akadályokon ,és élvezi az élet szép oldalát.

Harry szemszöge.:

A szeme csukva van, minden gyötrelem eltűnt az arcáról. Az álmok világát járja,és nincs semmi, vagy senki aki ezt a nyugalmat elvehetné tőle. Nem hagyom.

A pincét kiürítettem, és külön készítettem egy helyet ahol kihallgathatom Mr. Malik-ot. A mai este lesz erre a legalkalmasabb, hiszen minden mára tervezett program töröltetve lett. Egy este alatt köpni fog nekem Zayn , és akkor minden kiderül nekem a kapcsolatukról Miával.

Mia mocorogni kezdett,majd pár buja pislogás után elég éberré vált ahhoz ,hogy felüljön,és szembenézzen velem.

-         Mit keresek itt Harry?

-         Shh angyalom, mindent a maga idejében. - simítok végig a kezén lágyan.

-         Ezt mégis hogy érted? - nézett rám furcsán.

-         Úgy hogy először el fogod nekem mesélni, hogy honnan ismered azt a Malik gyereket, és mi közöd hozzá?- meglepetten húzta össze a szemöldökét, majd a másodperc töredéke alatt el is tüntette azt.

-         Egy régi ismerősöm. Még kölyök koromban ismertem meg. Gyakran jártunk el együtt bulizni ,és csavarogni. Semmi különös. A korházba nem tudom hogy került,sőt azt se tudom én hogy kerültem oda.- Fáradtan kezdte dörzsölgetni a karját,és tekintetembe mélyesztette a sajátját.

-         Mi történt veled Mia? Hol voltál ennyi ideig? –buggyant ki belőlem ,és hirtelen könnyek kezdtek potyogni a szememből le az arcomon át. Gyorsan letöröltem őket,de azok megállás nélkül folytak, és folytak. Mia felállt,odajött mellém ,és az ölembe bújt. Halkan dúdolni kezdett ,és próbált megnyugtatni.

-         Nincs semmi baj Harry. Minden rendben lesz,nyugodj meg, mindig veled leszek. –Próbált csitítani.

     Hírtelen felpattantam ,és rántottam magammal Miát is.

-         Egy így nem mehet tovább- suttogta egy kis hang a fejemben.

-         Ne hagyd hogy átverjen- folytatta

-         Sose maradt veled, miért pont most tenné?

Külső szemlélő.:

A testőrök az ajtó előtt hírtelen vigyázzállásba vágták magukat ,majd miután a Főnök intett ,hogy menjenek utána,rögtön meglódultak.  Harry keze Mia dereka köré kulcsolódott egy feltörhetetlen zárként ,amit az idő sem pusztíthat el.

Egy másodperc alatt kellett döntést hoznia Harry-nek. Vagy most fogja hagyni magát elveszni egy lányban akiben igazából nem is bízhatna,vagy kideríti mi folyik a háttérben.

Ő maga sem tudta igazán mit szeretne; elveszve élni az életét egy lánnyal aki irán többet érez ,vagy a gyötrő magányban élni tovább?

A fiú megállás nélkül törte magának az utat az ajtóig,félelmet nem ismerve hajtotta magát előre.

A lány hirtelen összeomlott lelkileg. Valahogy megérezte mi készülődik a háttérben. A lelke mélyén már tudta mi vár rá. Egy hang megsúgta neki hogy valami közeledik, valami félelmetes ,és mindent elsöprő.

Az időjárás borongósra fordult. Hirtelen köd telepedett az utakra ,és a házakra. Minden olyan homályos lett, mintha a természet így jelezné a világnak hogy valami készülőben van.

Az emberek meg-meg álltak csodálkozni a hirtelen időjárás változásban,de amit magukra eszméltek folytatták útjukat a saját céljuknak megfelelően.

Egy autó állt meg a ház bejárata előtt. Két ember pattant ki belőle ,és nyitotta ki az autó ajtaját a Főnök előtt. A lány eszméletét vesztette ,de a fiú nem törődött vele. Lassan kezdte felemészteni magát ,mivel tudta hogy a lány soha nem fog vele maradni. Kezdte megérteni a lány életének célját, azt hogy ő már nem akar tovább élni, sőt a lehető leghamarabb meg akar halni.

Ezt nem akarta hagyni Harry. Nem akarta elveszíteni azt a személyt, akire már annyi ideje várt, akire minden éjjel gondolt. Ezért elhatározta, hogy mindenáron ki fog mellette tartani, és akár az élete árán is megmenti Miát a saját végzetétől.

Ui:. Tudom későn hoztam az új részt ,és ezt rettentően sajnálom,de higgyétek el nagyon nehéz ,suli mellett írni. Ezért még egyszer elnézést kérek.

Pár mondatban szeretnék bejelenteni valamit.

A blognak hamarosan vége lesz. Lehet ennek örülni, avagy sírni,(bár magam sem tudom mit csinálnék a helyetekben :))  ) de ennek a történetnek is vége szakad egyszer. 

Hamarosan hozom az utolsó részt, és az azt követő epilógust. Remélem addig is kitartotok mellettem ,és a blog mellet is. :)

Csók, puszi, ölelés.

Life.