Huszonharmadik fejezet. : Új élet egy új világban.

Huszonharmadik fejezet.: Új élet egy új világban

Bármikor feladhatod, bármikor mondhatod azt , hogy neked eleged lett az életedből. Eldobhatod magadtól. Megszabadulhatsz tőle. Ezzel azonban elvesztesz egy csatát. Az élet csatáját.

Harry szemszöge.:

Az agyamra teljes köd ereszkedett.  A szívem hevesen kalapál a mellkasomban. Leheletem apró felhőket képezve hagyja el a számat, és zihálok. Megdöbbentő mikre képes az ember ilyen helyzetekben.

Tenyerem a csuklójára van kulcsolva ,és egy atombomba sem tudná onnan lerobbantani. Tekintete az enyémet pásztázza, és ekkor döbbenek rá mekkora kincset veszítettem volna el, ha nem vagyok elég gyors.

-         Engedj el..nem vagyok idevaló –kérlel,de amint felhúzom magam mellé tudja ,hogy ezt nem fogom neki teljesíteni .

-         Ne hagyj magamra. –szorosan hozzá bújom ,és nem engedem el a kezeim közül, többé már nem.

Felemelem, és a karomban viszem vissza a házhoz, majd egy kocsit hívatok oda,és vitetem magunkat el a házamhoz.

A fejemben kavarognak a gondolatok. Magam sem tudom minek vittem Miát abba a házba,de abban a pillanatban az volt a legegyszerűbb döntés. Szorosan hozzábújok ,és egy pillanatra sem engedem el magam mellől. Tudom mit akart csinálni. Tudom ,hogy meg akart halni ,és kész lett volna eldobni az életét,de ezt nem engedhetem meg neki. Magam mellett akarom tudni. Azt akarom ,hogy minden reggel amikor felkelek Ő legyen mellettem, és Ő csináljon nekem reggelit, és egyszer talán ő legyen a gyermekeim anyja. Tudom, hogy most gyerekesen hangzik,de minden vágyam az hogy velem legyen. Azt akarom ,hogy velem töltse az összes idejét.

 Nem tudom mikor szerettem bele, fogalmam sincs. Ahhoz viszont kétség sem fér ,hogy szeretem,és az életemet is képes lennék odaadni érte.

Mia szemszöge. :

Csak megyünk ,és megyünk, nincs megállás. Akárhogy is akartam meghalni Harry minden számításomat keresztülhúzta. Ott abban a percen képes lettem volna eldobni az életem,ám úgy tűnik a sors nem ezt a végzetet szánta nekem.

Kezem a kezében,fejem a mellkasán pihen. Gyakran álmodoztam ilyen idilli pillanatokról, amikor semmilyen probléma nem szabhat gátat a boldogságomnak ,ám nem ilyen helyzetekbe képzeltem ezt el.

Gyermekkoromban igazán boldog életet álmodtam meg magamnak. Boldog feleségként képzeltem el magam, aki egy igazán jól menő cég beosztottja,és egy igazi háziasszony,gyerekekkel ,és egy férjjel akit mindennél jobban szeret. Az álmok azonban hamar szertefoszlottak.

Gyakran gondolok vissza azokra az időkre. Minden olyan tökéletesnek tűnik a mostani helyzethez képest. Nagyon boldog kislányként ismert mindenki akkoriban,mindenkire mosolyogtam, mindenben ,és mindenkiben csak a jót láttam. Manapság ez teljesen másképp van.

Harry cirógatni kezdi a tenyeremet ,és nekem hirtelen kuncogni támad kedvem. Tudod ez olyan helyzet mint amikor csendben kéne lenned ,de valahogy pont akkor jön rád a röhögő görcs. Na ez pont olyan.

Rázkódni kezd a vállam ,és a zsigereimben érzem hogy lassan ki fog belőlem törni a nevetés, ha nem hagyja Harry abba,de mivel folytatja hangos hahotázásban török ki.

Fejemet oldalra fordítom ,és Harry döbbent arcától még jobban nevethetnékem támad. Miután tovább folytatom a kacagást, Ő is csatlakozik hozzám. Együtt nevetünk mindenen,az életen,a csalódásokon, a hibákon, és saját magunkon is.

Fejét a nyakamhoz hajtja, haja csiklandozza az arcomat, ami miatt újra felnevetek, és ekkor döbbenek rá mit vesztettem volna, ha eldobtam volna az életemet. Mától kezdve szabad vagyok. Szabad vagyok. Te jó ég! És ezt csak egy embernek köszönhetem, Zayn-nek. Aki mindig mellettem ált, még akkor is, amikor igazán egyedül kellett volna lennem.

Örökké az adósa leszek,és szívem egy darabja mindig érte fog dobogni.

Life.