Tizenhatodik fejezet.:
Nyugalom.:
Sokszor érzünk fájdalmat,keserűséget,magányt,és szomorúságot ,de eljön majd
az a pillanat ,amikor minden tökéletes lesz a maga módján.
Harry szemszöge. :
A nyomozó fél órával ezelőtt távozott. Olyan
információkat juttatott el hozzám ami elvezethet Miához.
Franciaországban vagyok ,és a leggyorsabb gépemmel épp
most landoltunk. A kapitány az egyik
legjobban kiképzett repülős tiszt akire „ barátomként” tekintek. Ma ő
hozott el ide. A legnagyobb tudású
embereimmel együtt kilépünk a kapukon,majd egy magánautóba szállunk ,és
elindulunk arra a helyre amit megadtak címnek.
Az út közben elkezdünk mindannyian felfegyverkezni.
Fegyverek ,kések ,nagyon ,és kisseb robbanószerek kerülnek elő a bőröndökből.
Minden lehetséges helyre elrejtjük a tárgyakat ,majd megbeszéljük a taktikát
amit bevetünk. Én hátrébb fogok állni, mivel nem akarok a tűzvonal legelső
sorában álldogálni,bár ha tehetném odarohannék Miához egymagam is .
A „sofőr” megáll a kijelölt helyen,majd kipattanunk a
kocsiból ,és elindulunk az épület felé. A lehető leggyorsabban akarjuk
lezavarni az egészet,így a megadott terv szerint haladunk. Minden ki,és
bejáratot megnézünk ,és én személy szerint furcsállom,hogy nincs kint senki.
Berontunk a helyiségbe ,és rettentő bűz csapja meg az orrom. Felfordul a gyomrom
,és nagyon össze kell szednem magam ahhoz ,hogy el ne hányjam magam.
A kezemmel eltakarom az arcomat,és próbálok azon
keresztül lélegezni. Mindenhol holttestek hevernek,és megrémülök mivel egy női
alakot is felfedezek a földön fekvők között.
Rengeteg ember van a földön ,de én csak arra az egyre koncentrálok.
Imádkozok ,hogy ne ő legyen az és ne nekem kelljen megtalálnom. Lassan
odamegyek a halott mellé,és megfordítom. Remegés fut végig a testemen ,és nagy
megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Nem Mia az. Körbenézek hátha megpillantok
valamiféle nyomot ami alapján megtalálhatom ,de semmi sincs a raktárban csak
holttestek ,és fegyverek.
-
Induljunk uram nincs itt a keresett
személy. – Szólal meg mögülem egy hang.
Felállok ,és újra szemügyre veszem az egész épületet.
Nincs itt Mia ,ami arra enged következtetni ,hogy elmenekült. Egyedül ezt nem
csinálhatta ,mivel sokan védték. Valaki segített neki,valaki aki nagyon magasan
van kiképezve.
Zayn szemszöge:
Itt ülök és várok. Várok arra ,hogy felébredjen ,és
egy kicsi nyugalomban legyen részem. Várok arra ,hogy újra haljam a hangját,és
megpillantsam szemeit. De mindhiába,mivel még nem kelt fel,és várhatólag még
egy ideig nem is fog.
Képtelen vagyok akár egy percre is magára hagyni. Nem
akarom ,hogy azt érezze egyedül van, ismét. Régen volt már ,hogy megismertem.
Akkor nem gondoltam volna ,hogy effajta kapcsolat alakul ki közöttünk. Régen
minden teljesen más volt. Kamaszok ,éretlenek,és önfejűek voltunk. Mit is
hittünk ? Ja megvan, azt ,hogy mi nem leszünk olyanok mint a többi tizenéves
kis elkényeztetett picsa. Nem is lettünk,bár inkább lettem volna olyan.
Egyszer sem hittem ,hogy visszasírom azokat az éveket
amiket még a játszótéren töltöttem a
húgommal ,csak mert a szüleim rám sózták. Valahogy más dolgokban hittem ,és
nemcsak én voltam így vele. Megtaláltam magam mellé Miát,aki valamilyen
dolognál fogva azonosulni tudott velem. És itt kezdődött el minden.
Teltek a napok,hónapok ,és egyre jobban megbíztunk
egymásban. A legtöbb időt vele töltöttem el,és ez fordítva is igaz.
Elválaszthatatlanok voltunk. Nagyon sok hülyeségbe belerángattuk egymást,és
talán ez volt a baj. Nagyon felelőtlenek voltunk. Mia nagyon szerette a
családját ,de nem akart az a fajta elkényeztetett kis picsák közé tartozni,így
dacolni kezdett a szüleivel az én oldalamon.
Igen tehetős családból származtunk mind a ketten ,így
nem volt gond az anyagiakkal. Mindent megadtak nekünk ,és csak akkor vették
észre rajtunk a „változásokat” amikor már késő volt.
Egyre több
fekete ügyekbe keveredtünk bele ,amikről köztudottan nagyon nehéz kimászni.
Egyre jobban elkanászosodtunk ,és nem törődtünk senkivel,és semmivel. Egy napon
kitaláltuk ,hogy jó muri lenne petárdázni egyet. Mind a ketten ugyanabban az
utcában laktunk ,és megegyeztünk ,hogy a pincékben csináljuk meg
külön-külön,majd úgyis hallani fogjuk ,ha beizzítottuk a „robbanószereket”.
Aznap este úgy beszélték meg a szüleink ,hogy elmennek
vacsorázni ,így remek alkalom nyílt arra ,hogy végrehajtsuk amit beterveztünk.
Miával ketten elmentünk ,és késő estig nem is mentünk haza,majd miután
besötétedett ,elváltunk ,és elkezdődött a parádé.
A petárdákat ládaszámra vettük meg,majd heccből egy
kartonnal meg is gyújtottunk mind a ketten. Nem kellett volna. Lángra lobbant a
pincénk ,és csak annyit hallottam hogy Mia is meggyújtotta az övét. A pince
elkezdett leégni ,a ház eredetileg pedig üres volt. Mire kiértem a ház
alterőből addigra lángokban állt az egész ház. Nem tudtam mit tenni,és csak
idegtépő visítozások hallottam az egész házból.. Ekkor döbbentem rá,hogy a
szüleink nem mentek el otthonról.
Mikor oldalra fordítottam a fejem láttam ,hogy Miá-ék
háza is ég. Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam mit tegyek. Mentsem Miát
,vagy a családomat.
Ismét hozok néhány közérdekűt.:
Szóval, mivel sokan mondtátok ,hogy folytassam egy ideig a blogot ,megpróbálom húzni a szálakat,így hosszabb lesz a blog.
Ma felraktam a részt ,viszont hétfőn ,és kedden nem tudok részeket hozni ,mivel megyek verébtáborba. Remélem mire visszajövök bővül a társaságunk. :))
Csók,puszi,ölelés. Life.
Nagyon jó lett! :)most nem áradozok többet, ugyanis sikeresen eltörtem mind a két kezem, és elég nehéz így kattintgatni és gépelni.
VálaszTörlésJujj jobbulást ,remélem "annyira" nem rossz a helyzet ,és jól vagy. :)) Köszönöm szépen. :)))
VálaszTörléshihi. hát annyira nem. csak sikeresen leestem a fészer tetejéről :D
TörlésRemélem hamar felépülsz. :)) Jobbulást. :)) ( Bocsi hogy ilyen későn írtam ,csak nem voltam gépközelben. :)) )
TörlésImádomm <3 <3
VálaszTörlésKöszönöm szépen... :))) <3 ( és bocsánat a késői válaszért csak táborban voltam. :) )
TörlésÉs kövi rész mikorra várható? :D
VálaszTörlésSzerintem ma este már fent lesz.. :DD
VálaszTörlés