Tizenhatodik fejezet.: Nyugalom

Tizenhatodik fejezet.:

Nyugalom.:

Sokszor érzünk fájdalmat,keserűséget,magányt,és szomorúságot ,de eljön majd az a pillanat ,amikor minden tökéletes lesz a maga módján.

Harry szemszöge. :

A nyomozó fél órával ezelőtt távozott. Olyan információkat juttatott el hozzám ami elvezethet Miához.

Franciaországban vagyok ,és a leggyorsabb gépemmel épp most landoltunk. A kapitány az egyik  legjobban kiképzett repülős tiszt akire „ barátomként” tekintek. Ma ő hozott el ide. A legnagyobb tudású  embereimmel együtt kilépünk a kapukon,majd egy magánautóba szállunk ,és elindulunk arra a helyre amit megadtak címnek.

Az út közben elkezdünk mindannyian felfegyverkezni. Fegyverek ,kések ,nagyon ,és kisseb robbanószerek kerülnek elő a bőröndökből. Minden lehetséges helyre elrejtjük a tárgyakat ,majd megbeszéljük a taktikát amit bevetünk. Én hátrébb fogok állni, mivel nem akarok a tűzvonal legelső sorában álldogálni,bár ha tehetném odarohannék Miához egymagam is .

A „sofőr” megáll a kijelölt helyen,majd kipattanunk a kocsiból ,és elindulunk az épület felé. A lehető leggyorsabban akarjuk lezavarni az egészet,így a megadott terv szerint haladunk. Minden ki,és bejáratot megnézünk ,és én személy szerint furcsállom,hogy nincs kint senki. Berontunk a helyiségbe ,és rettentő bűz csapja meg az orrom. Felfordul a gyomrom ,és nagyon össze kell szednem magam ahhoz ,hogy el ne hányjam magam.

A kezemmel eltakarom az arcomat,és próbálok azon keresztül lélegezni. Mindenhol holttestek hevernek,és megrémülök mivel egy női alakot is felfedezek a földön fekvők között.  Rengeteg ember van a földön ,de én csak arra az egyre koncentrálok. Imádkozok ,hogy ne ő legyen az és ne nekem kelljen megtalálnom. Lassan odamegyek a halott mellé,és megfordítom. Remegés fut végig a testemen ,és nagy megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Nem Mia az. Körbenézek hátha megpillantok valamiféle nyomot ami alapján megtalálhatom ,de semmi sincs a raktárban csak holttestek ,és fegyverek.

-         Induljunk uram nincs itt a keresett személy. – Szólal meg mögülem egy hang.

Felállok ,és újra szemügyre veszem az egész épületet. Nincs itt Mia ,ami arra enged következtetni ,hogy elmenekült. Egyedül ezt nem csinálhatta ,mivel sokan védték. Valaki segített neki,valaki aki nagyon magasan van kiképezve.

Zayn szemszöge:

Itt ülök és várok. Várok arra ,hogy felébredjen ,és egy kicsi nyugalomban legyen részem. Várok arra ,hogy újra haljam a hangját,és megpillantsam szemeit. De mindhiába,mivel még nem kelt fel,és várhatólag még egy ideig nem is fog.

Képtelen vagyok akár egy percre is magára hagyni. Nem akarom ,hogy azt érezze egyedül van, ismét. Régen volt már ,hogy megismertem. Akkor nem gondoltam volna ,hogy effajta kapcsolat alakul ki közöttünk. Régen minden teljesen más volt. Kamaszok ,éretlenek,és önfejűek voltunk. Mit is hittünk ? Ja megvan, azt ,hogy mi nem leszünk olyanok mint a többi tizenéves kis elkényeztetett picsa. Nem is lettünk,bár inkább lettem volna olyan.

Egyszer sem hittem ,hogy visszasírom azokat az éveket amiket még a játszótéren töltöttem  a húgommal ,csak mert a szüleim rám sózták. Valahogy más dolgokban hittem ,és nemcsak én voltam így vele. Megtaláltam magam mellé Miát,aki valamilyen dolognál fogva azonosulni tudott velem. És itt kezdődött el minden.

Teltek a napok,hónapok ,és egyre jobban megbíztunk egymásban. A legtöbb időt vele töltöttem el,és ez fordítva is igaz. Elválaszthatatlanok voltunk. Nagyon sok hülyeségbe belerángattuk egymást,és talán ez volt a baj. Nagyon felelőtlenek voltunk. Mia nagyon szerette a családját ,de nem akart az a fajta elkényeztetett kis picsák közé tartozni,így dacolni kezdett a szüleivel az én oldalamon.

Igen tehetős családból származtunk mind a ketten ,így nem volt gond az anyagiakkal. Mindent megadtak nekünk ,és csak akkor vették észre rajtunk a „változásokat” amikor már késő volt.

 Egyre több fekete ügyekbe keveredtünk bele ,amikről köztudottan nagyon nehéz kimászni. Egyre jobban elkanászosodtunk ,és nem törődtünk senkivel,és semmivel. Egy napon kitaláltuk ,hogy jó muri lenne petárdázni egyet. Mind a ketten ugyanabban az utcában laktunk ,és megegyeztünk ,hogy a pincékben csináljuk meg külön-külön,majd úgyis hallani fogjuk ,ha beizzítottuk a „robbanószereket”.

Aznap este úgy beszélték meg a szüleink ,hogy elmennek vacsorázni ,így remek alkalom nyílt arra ,hogy végrehajtsuk amit beterveztünk. Miával ketten elmentünk ,és késő estig nem is mentünk haza,majd miután besötétedett ,elváltunk ,és elkezdődött a parádé.

A petárdákat ládaszámra vettük meg,majd heccből egy kartonnal meg is gyújtottunk mind a ketten. Nem kellett volna. Lángra lobbant a pincénk ,és csak annyit hallottam hogy Mia is meggyújtotta az övét. A pince elkezdett leégni ,a ház eredetileg pedig üres volt. Mire kiértem a ház alterőből addigra lángokban állt az egész ház. Nem tudtam mit tenni,és csak idegtépő visítozások hallottam az egész házból.. Ekkor döbbentem rá,hogy a szüleink nem mentek el otthonról.

Mikor oldalra fordítottam a fejem láttam ,hogy Miá-ék háza is ég. Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam mit tegyek. Mentsem Miát ,vagy a családomat. 

Ismét hozok néhány közérdekűt.:

Szóval, mivel sokan mondtátok ,hogy folytassam egy ideig a blogot ,megpróbálom húzni a szálakat,így hosszabb lesz a blog.

Ma felraktam a részt ,viszont hétfőn ,és kedden nem tudok részeket hozni ,mivel megyek verébtáborba. Remélem mire visszajövök bővül a társaságunk. :))

Csók,puszi,ölelés. Life.